2012. január 11., szerda

A nágocsi anyaotthon karácsonyfája alá kerültek az adományok

Nem hirdettük, nem reklámoztuk, de elégnek bizonyult, hogy szájról szájra terjedt karácsony előtt a hír; a nágocsi „Árvácska” Református Anya- és Csecsemőotthon számára gyűjtünk adományokat. Rengeteg játék, ruha, tartós élelmiszer, valamint 100 ezer forint gyűlt össze az otthonban tartózkodó 11 anya és 21 gyermek számára, amit az alapítvány tagjai, pártfogói mellett a fonyódi és a Fonyód környéki lakosok adtak össze. Az Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú Alapítvány együttműködő partnere, a Metafizikai Akadémia elsős hallgatói is gyűjtést rendeztek, és az összejött 70 ezer forintnyi adományon tartós élelmiszert vásároltak, amit maguk szállítottak az anyaotthonba.

Az adományokat december 23-án az alapítványunk alapítója, valamint három fős kuratóriuma szállította a helyszínre a társszervezet képviselőivel együtt, akik a hivatalos átadás-átvétel után részt vettek az otthon karácsonyi ünnepségén is. Az intézmény lakói – anyukák és gyerekek – betlehemes játékkal és műsorral tették meghittebbé az ünnepet.

Nagy Csabáné Judit, az otthon vezetője a készülődés közepette elmesélte, hogy 1992-ben, az ekkor életbelépett abortusz törvény okán kezdeményezte dr.Márkus Mihály református püspök, hogy létesítsenek egy anyaotthont mindentől távol, ahol a teherbe esésük miatt bajba jutott lányok, asszonyok védett körülmények között szülhetik meg, és ápolhatják gyermekeiket. A Dunántúli Református Egyházkerület Tanácsa úgy döntött, a Somogy megyében található nágocsi egyházközség üresen álló lelkészlakását építi át a célra. A költségekhez a Népjóléti Minisztérium, és a svájci egyházak segélyszervezete, a HEKS nyújtott jelentős támogatást. Az „Árvácska” névre keresztelt intézmény hivatalosan 1995. január 12-én kezdte meg a működését. Azóta 482 anyának és ezernél is több gyermeknek nyújtott hónapokra, olykor évekre átmeneti otthont, mindvégig Judit asszony vezetésével.

„Mindegy ki az és honnan jön, felveszünk minden bajba jutott anyát, még ha pótágyat kell is felállítani”- mondta az intézményvezető, aki egyébként a helyi lelkész felesége, és a saját négy gyereke mellett felvállalta két, az otthonban hagyott gyermek felnevelését is. Beszámolója szerint akadtak anyák, akik életükben itt kaptak először ajándékot karácsonyra, húsvétra, vagy születésnapjukra.

Az otthon esetenként akkor is tartja a kapcsolatot hajdani lakóival, ha már sikerült a saját lábukon megállniuk, munkát találniuk, vagy a családjukba visszailleszkedniük, de a segítségre továbbra is rászorulnak. „Utógondozásnak” hívják, amikor egy-egy anya, vagy magasabb iskolákig eljutó gyermek továbbra is részesül az adományokból, amelyek begyűjtésében, rendszerezésében, felosztásában, célba juttatásában az intézmény öt alkalmazottja segíti a lelkészházaspárt.

Az alapítványunk szeretne további segítséget nyújtani a nágocsi anyaotthon lakóinak, és nemcsak adományok gyűjtésével, hanem beszélgetésekkel, közös programokkal, nyaralásszervezéssel is, amelyhez kezdeményezte egy együttműködési megállapodás megkötését az otthon vezetőjével.
Török Tünde

2012. január 3., kedd

Látogatóban a Siófoki Állatvédő Alapítványnál

2011. december 18-án látogatást tettünk Lakatos Lászlóval, Alapítványunk egyik kuratóriumi tagjával a Siófoki Állatvédő Alapítványnál, akik kutya- és macskamenhelyt működtetnek Siófok határában.

Nem mentünk üres kézzel, 40 kg kutyatápot adományoztunk az ott lakó kutyusoknak. Bevallom, először kissé szorongva léptem be a menhely területére, mert nagyon sajnálom az állatokat, azonban amikor egy csapat kölyökkutya rohant felém,  mindjárt elmúlt a szorongásom.

A kis kutyakölykök simogatása közben  hálát adtam magamban azért, hogy a gyermekeink nélkül jöttünk, ugyanis nem tudtuk volna meggyőzni őket arról, hogy nem kell több kutya otthonra.

Éberhardt Magdolna a menhely egyik munkatársa (a mellékelt fotó őt ábrázolja, kezében az adományunk egy részével) készségesen körbevezetett minket a telepen, megmutatta azt, hogy milyen körülmények között tartják az állatokat.

Közben elmesélte néhány ott lakó kutya  szomorú történetét, ekkor eszembe jutott Mahatma Gandhi egyik közismert mondása:
„ Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogy az állatokkal bánik.”

Azon elmélkedtünk közösen, miért csodálkozunk azon, hogy a megunt öreg kutyákat beadják a „kedves gazdik” a menhelyre, hiszen sokan a saját szüleiket is beadják az öregek otthonába. 

Előfordult, hogy a kutyakölyköket kidobálták a gazdik a  szeméttelepre, ami a kutya menhely szomszédságában van. Itt találtak rájuk az Állatvédő Alapítvány munkatársai.

A  menhely területe tiszta, rendezett, látszik hogy az ott dolgozók valóban szeretik az állatokat. Magdolna elmondta, hogy jelenleg 230 kutyáról, és közel 100 macskáról gondoskodnak. Csak a kutyák naponta 60-80 kg tápot esznek meg. A menhely költségeit nagyrészt adományokból tudják fedezni. Az azonban meglepett, hogy a fő adományozóik németek, és az állatokat örökbefogadók is túlnyomó részt német állampolgárok.

Nem értettem, miért a németek fogadják örökbe inkább az állatokat. Kérdésemre  Magdolna elmondta, azért, mert a magyarok sokallják azt az összeget, amit egy kutyáért kell adni.  Ugyanis amikor egy kutyát örökbe fogadnak a menhelyről, akkor  egy szuka kutyáért 10.000 Ft-ot kell fizetni, egy kan kutyáért pedig 5.000 Ft-ot.  Ebben benne vannak az oltások (a kombinált, és a veszettség elleni is) a mikro chip, és az ivartalanítás díja. Ezt az összeget sokallják a magyarok.
Ezek után még inkább nem értettem az egészet, mivel aki tud számolni, az pillanatok alatt kiszámolhatja, ha egy kutyatartó ezeket  a költségeket saját maga fedezi, sokkal többe kerül neki, mint így.

Természetesen mindenkinek nincs lehetősége arra, hogy örökbe fogadjon állatokat, de ha mégis segíteni szeretnének a Siófoki  Állatvédő Alapítványnak akkor azt  így tehetik meg:
  • Folyamatosan szükségük van önkéntesekre akik segítenek a telep tisztán tartásában, és a kutyák sétáltatásában is. 
  • Folyamatosan szükségük van mindenre ami egy kutya és macska tartáshoz kell: az állatoknak élelemre,  edényekre az etetéshez. 
  • Már otthon nem használt kabátokra, törülközőkre, szőnyegekre, rongyokra minden mennyiségben, mert a hideg ellen ezzel bélelik ki az ólakat. 
  • Kérnek még kutya- és macskajátékokat, pórázt, nyakörvet is.


Alapítványunk  a jövőben rendszeres  támogatója lesz a Siófoki Állatvédő Alapítványnak akikről bővebben olvashatnak a Siófoki Állatvédő Alapítvány honlapján.   

L. D. Katalin

2011. december 17., szombat

Wass Albert: Karácsonyi mese

Wass Albert: Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.

Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.

Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.


- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van.
Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat.
Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akinek még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.

A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva.

Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta,
vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal.
- Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
"Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.


2011. december 10., szombat

Az AEÉ Alapítvány adományosztó és bemutatkozó rendezvénye a NEFMI Zalaegerszegi Gyermekotthonában

„Azt cselekedd másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek mások.” 

Napokig gondolkodtam azon, hogyan lehetne bemutatni egy módszert egy eseményen, rendezvényen keresztül anélkül, hogy bizonyos metafizikai összefüggésekről írnék. Azért nem tettem, mert úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő hely és alkalom arra, hogy ezt a bonyolult és sokak által elutasított témát itt boncolgassuk. Így csak reménykedem, hogy az írást elolvasva lesznek olyanok, akiket elgondolkoztat Jung gondolata a valóságról és az életről, miszerint: 

„A tudattalanban hosszú távon előre készülődik a jövő, melyet tisztán látó emberek megláthatnak.” 

Miért van az, hogy egyik ember mellett jól érezzük magunkat, míg mások mellett agresszívak, vagy erőtlenek leszünk?....A sikeres siófoki táborról már írtam, közel fél éve volt és még mindig emlegetik a gyerekek. 

2011.november 16-17.-én az Alapvető Emberi Értékekért Alapítvány 9 fővel látogatott el a NEFMI Zalaegerszegi Gyermekotthonába.Többen Siófokon is ott voltak, így az ismerős gyerekek nagy örömmel és várakozással fogadták őket, akik meg csak hallottak róluk, a kíváncsiságtól voltak izgatottak. Napokkal a rendezvény előtt a kérdések záporoztak: mikor jönnek már? Mi lesz a program? Meddig maradnak? Jön Zsuzsa néni? Béci is jön? Hol fognak aludni? Azért tartom fontosnak leírni ezeket a mondatokat, mert nem nagyon jellemző a gyerekekre az ilyenfajta kötődés és várakozás. 

Az első nap 13.30-kor kezdődött a program, az Alapítványtól 50.000 Ft-ot kapott az intézmény kerti szerszámok vásárlására, illetve minden nevelési egység fejlesztő társasjátékot kapott és sok édességet. 

Azt követően Horváth Mónika és Szabó Györgyi tartott a gyermekeknek játékos foglalkozást, illetve előadást. Lakatos László Chi Kung bemutatója is érdekes eleme volt a programnak. 

Nemzetek ételeit kóstolhatták meg a gyerekek és felnőttek: erdélyi, roma és indiai ízekkel ismerkedhettek, este pedig egy nagy sikerű DISCO-val ért véget a nap. 

Másnap aurafotózás, masszázs, chi-gép, Bemer készülék és biorezonanciás készülék állt rendelkezésére az érdeklődőknek. Közben filmvetítés, ismét Chi-kung gyakorlása, majd hosszan tartó személyes beszélgetések tették még színesebbé a programot. 

A rendezvényt alig lehetett bezárni a nagy érdeklődés miatt, a gyerekek apró ajándékokkal kedveskedtek a vendégeknek. 

Egy héttel a rendezvény után, amikor az érzelmek már lecsillapodtak, megkérdeztem a gyerekeket, hogyan emlékeznek vissza a rendezvényre? 

K Krisztián: Mindenhol a szeretetet éreztem, az ételben - amit adtak,- azt éreztem, hogy szeretetet kapok, ahogy Laci masszírozott, amikor Mónival játszottunk, ott is szeretet volt, és átéreztem a feladatot. Amikor pedig felléptünk énekelni, az összetartozást éreztem. Nagyon jó volt az a nap. 

B Ricsi: Az tetszett, hogy vendégek voltak és készültünk, vártuk őket. Az étel is ízlett a DISCO szuper volt! Táncoltam Cilivel – nagyon szeretem őt! Táncoltam még Kati nénivel, Zsuzsa nénivel és Hilda nénivel is. Azért én Siófokon jobban ki tudtam kapcsolódni, mert ott voltak kisgyerekek is, velük jót lehetett játszani. Nekem még a film is nagyon tetszett. Az érintett meg legjobban, hogy nem volt szeretet, drogozott a fiú és mindketten beleugrottak a tengerbe az apjával. 

H Dávid: Nagyon tetszett a program, engem is megválasztottak vezetőnek és az nagyon tetszett nekem. Összetartozást és felelősséget éreztem a többiek iránt a játékban. Az aura fotómra azt mondta Cili, hogy egy energiabomba vagyok, csak elfojtom. Megfogadtam, hogy levezetem. A nevelőkkel és a vendégekkel is táncoltam, ami kikapcsolt, és tiszteletben tartottam a nőket. Siófok annyiban volt jobb, hogy ott én jobban éreztem a szeretetet és a békét. Ott jobban ki tudtam kapcsolódni. 

K László: Nagyon tetszett minden. Tina nénivel szeretnék még beszélni, mert nagyon jó volt. Azért tetszett a film, mert a szeretetre tanított! A DISCO is nagyon jó volt és a kókuszos süti is. Laci bácsival jó volt a Chi Kung, Zsuzsa néninél meg a biorezonancia. Az aurám csupa rózsaszín volt. 

K József: A legjobban a beszélgetés tetszett Mónival, megértő volt és tudott tanácsot adni a problémámra. A masszázs és az étel is nagyon tetszett. (Ricsi közbevágott: Teréz anya meg a szegények és éhezők segítője!! Mindenkin segített a filmben.) 

O Erik: Mónival sokat beszélgettem, nagyon hasonlóak vagyunk, de erről nem szeretnék többet mondani. /Azért folytatta:/ A család sokkal többet ér, mint a drog, mert nem tudni, mikor veszítjük el a családunkat. Én is drogoztam, és legutóbb anyám azt mondta, hogy nem változtam semmit. A film elgondolkodtatott és nagyon megérintett, szükséges a változás! Jó volt minden, a DISCO is. 

Kelemenné Gájer Irén gyógypedagógus: Tetszett, hogy a gyerekek fegyelmezettek voltak és nagy várakozás volt a rendezvény iránt. Tetszett Móni terápiája és a 2. nap is. A nagyobb gyerekek nem nagyon mertek megnyilvánulni, és a felnőttek aktivitását is hiányoltam. 

Klári gyermekfelügyelő: Az én gyerekeim nagyon jól érezték magukat. A vendégek le tudták kötni őket. Még sokáig beszéltek a gyerekek az élményeikről és a szeretetről. Nem tudok negatív dolgot mondani. Nekem is nagyon tetszettek akik itt voltak, áradt belőlük a szeretet. 

Gergely András pszichológus: Az tetszett, hogy nagyon fegyelmezettek voltak a gyerekek, érdeklődőek, kényszer nélkül, nem passzív résztvevői voltak a rendezvénynek. Szívesen énekeltek, látszott, hogy élvezik. Tetszett a film is, viszont figyelni kell a szexuális ingerekre. 

Lukács Dávid nevelő: Minden nagyon tetszett, jó hangulat volt, a gyerekeknek is nagyon tetszett. 

Simon Kati gyermekfelügyelő: Rövidebb gyakorlatok kellettek volna, nem tudtak a gyerekek figyelni. Tetszett a DISCO és a 2. nap is és a Chi Kung. Kizökkentette a gyerekeket a monotóniából, sokat beszélnek róla. 

S végül Szegedi János Igazgató úr így foglalta össze az eseményt: Megtörte a monotóniát és egy másfajta módszert alkalmazott az intézet céljait megerősítve. A felnőtt kollektíva vérmérsékletének megfelelően fogadta a rendezvényt. Kérdés az, hogy a gyerekekben hosszútávon milyen változást idéz elő. 

Zalaegerszeg, 2011. november 27.  

Preisinger Hilda

Alapítvány honlapja

2011. október 30., vasárnap

Böjte Csaba: Gondolatok az államcsődről


Gondolatok az államcsödről!

"Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy békét vigyek oda, hol békétlenség van!" Szent Ferenc

Tanárokkal, közéleti személyekkel beszéltem az elmúlt napokban politikáról, gazdasági kérdésekről. Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy gyűlölet, - mely újból és újból felcsapott a beszélgetés során. Szidták a politikai csoportosulásokat, a bankokat, a gazdasági élet szereplőit, az iskolarendszert, az egyházat, mindenkit. A beszélgetés újból és újból ugyanabba a témába torkolt: "Kevés a pénz! Meg egyáltalán mit gondol a kormány, ennyi fizetésből meg lehet élni?" Én próbáltam jópofa lenni és viccel elütni az élét a durva beszédnek. A székely ember régebb is kikacagta a feléje tornyosuló gondokat, és jókedvű, vidám szemmel nézve, legtöbbször kiderült, hogy nem is annyira megoldhatatlanul félelmetes az a fojtogató gond, mely elnyeléssel fenyeget. Meglepett, hogy mennyire nem vették a lapot, nagyon mélyen ül az emberekben a feszültség és a harag. Próbáltam mondani, hogy az állam csak azt oszthatja szét, amit mi termelünk. "Ha nincs elég pénz, kérjenek kölcsön!" - jön kapásból a válasz. Ennél több kölcsön már könnyen Görögország nyomdokába viheti a mi országunkat is, itt is államcsőd lehet, - próbáltam mondani. "Kit érdekel? Azért kapják a fizetést, - mondja egy főiskolát végzett személy, - hogy nekünk is fizetést adjanak!"

Hazamentem, bekapcsoltam a számítógépet és szinte minden internetes oldalon vitákról, tüntetésekről, fenyegetőzésekről olvashatok. Jön a fűtésszámla és vele az utóbbi húsz év legnagyobb sztrájkja, mondja egy elkeseredett ember. Nézem a híreket, az indulatokat, és látom, hogy sokan készek politikai érdekekből, egy kis fizetésemelésért szétverni akár saját hazájukat is. Nézem a megbolydult világot és nem értem, hogy okos
szónokok miért nem magyarázzák el érthetően, hogy mit jelent, ha egy állam eladósodik, és mivel jár, ha már állampapírjait nem tudja a piacon értékesíteni és emiatt államcsődöt jelent be?

Tavasszal Argentínában voltam, és egy asztaltársaságot megkérdeztem, hogy az egyszerű emberek számára mit is jelentett az államcsőd? Tudtam, hogy az argentin kormányok folyamatosan átgondolatlanul kölcsönöket vettek fel, végül 2000-ben már nem tudtak több hitelt felvenni, senki nem akart Argentin állampapírokat vásárolni. Az állam nem tudta kiadni a fizetéseket, nem tudták kiegyenlíteni a költségeket, törleszteni az adósságokat. Ezért elismerték, hogy az állam csődbe van. Persze ettől az élet nem állt meg, a nap másnap is felkelt. Addig egy USD, egy Argentin peso volt, de másnap már csak négy pesoért adtak egy dollárt. Így az emberek nem fizetésük 25%-át vesztették el, hanem egyik napról a másikra mindenüknek 75%-át.  A bankokban lévő pénzeket az állam befagyasztotta, és most 10 év után talán kis részletekben kezdik kiadni az embereknek a megtakarításokat. Persze az emberek lázadoztak, hatalmas megmozdulások voltak. Megkérdeztem azt is, hogy a kormány mit tett? Az egyik férfi azt mondta, hogy: "a hatalom mindent megtett!" Mire a felesége csak annyit mondott, hogy: "elég durván tette azt, amit tett". Kíváncsian rákérdeztem, hogy mégis mit tett a hatalom durván? "Hát - jött a kitérő válasz - mikor mentem reggel a munkába, biza itt is - ott is le volt takarva 10 - 20 halott az út szélén". Az élet nem áll meg! Eltelt 10 év, és most minden 5 -10 ház előtt egy őrbódé áll, az emberek fizetik az őrt, ki azonnal telefonál ha gyanús alakok jelennek meg az utcán, és akkor nem egy - két rendőr jön, hanem egy állig felfegyverzett különítmény. 

Az elszegényedett emberek mit csinálhatnak? Elmentünk a nyomornegyedbe is. Én azt hittem, hogy mindent tudok a szegénységről. Elvittek egy homokbányába, melyből a vizet leszívatták és ahol most is zakatolnak a szalézi szerzetesek által működtetett szivattyúk, mert másképp újból bányató lenne a kisvárosnyi ember otthonából. Ebben a nyomornegyedben most 45 - 50 ezer ember él, utcák, házszámok, papírok nélkül. Bementünk néhány bódéba, igaz, hogy Buenos Airesben a higanyszál nem megy 0 fok alá télen sem, de szinte sehol nem láttam ajtót, ablakot, a földön raklapok voltak, és alatta folyt a nagyon zavaros kinézetű víz. Tizenévesek szopogatták a külföldre eladott  finomított kábítószer után visszamaradó kokain malátát, mely nem csak elmezavart, de halált is hoz számukra. Néztem a parttalan nyomort és megkérdeztem a kedves nővérektől, hogy e nagyvárosban körülbelül hány ilyen nyomornegyed van? Velük volt egy jól informált, szociológiát tanító egyetemi tanárnő is, aki bennünket felvilágosított, hogy körülbelül még 200 ilyen negyed van a fővárosban és annak közvetlen környékén. Argentínának jelenleg olyan elnöke van, aki ezelőtt 15 évvel, az őserdőben fegyverrel a kezében gerillaharcot vívott a gazdagok ellen. Félve megkérdeztem, hogy milyen elképzeléseik vannak a kormánynak a nyomor felszámolására? "Sajnos - jött a szomorú válasz, - nincsenek tervek, elképzelések ilyen sok tönkrement család felemelésére." Egy szerzetes paptól hallottam, - bár nem jön, hogy elhiggyem - mikor a nyomornegyedben az emberek elkezdenek hangoskodni, akkor fegyveres dzsipekkel behajtanak álarcos emberek, és akiket elöl - hátul kapnak, azokat lelövik. Kegyetlen az élet!

Ez történt, ez van Argentínában, a világ egyik leggazdagabb országában, mely négyzetkilométerben akkora, mint  Európa. Persze lehet azt mondani, hogy mi a civilizált világ központjában, Európában élünk, és mindez nálunk nem történhet meg. Adná az Isten, hogy valóban így legyen. De sajnos, ha a világháborúkra gondolok, akkor azt kell mondanom, hogy a hatalomért, a pénzért ennél szörnyebb dolgokat is követtek el már Európa földjén az emberek.

Angol vendégekkel beszéltem tegnap. Az elmúlt hetekben szinte megmagyarázhatatlan elementáris erővel tört fel Londonban és sok más angol nagyvárosban a gyűlölet, az erőszak. Tizenéves fiatalok, olyanok kiknek szülei nagy pénzeket fizetnek, hogy előkelő egyetemeken taníttassák őket, kimentek és bandákba verődve törtek, zúztak, raboltak, gyújtogattak. Senki sem érti, hogy honnan van ez a hatalmas feszültség a fiatalságban? A gyermek, a fiatal olyan a családban, mint a kiolvadó biztosíték a házban. Ha nő a feszültség, akkor egyszerűen, ahol a legvékonyabb a hálózatban a vezető a biztosítéktáblában, ott elolvad és megszakad az áramfolyás. Sajnos mi felnőttek játszunk a gyűlölettel, a haraggal, de gyermekeink, fiataljaink szívén is keresztülmegy ez a sok feszültség, mely betölti otthonainkat, intézményeinket, és ez szörnyű következményekkel jár, járhat.

Mi a megoldás? Ha tűz van, nem szabad olajat önteni a lángokra! Választottunk egy kormányt, hagyjuk, hogy dolgozzanak, bízzunk bennük! Kapcsoljuk ki a televíziót és szépen menjünk el dolgozni. Nagydiákjainkat elvittük egy - egy napra napszámba krumplit szedni. Egy napi munkabérük egy nagy zsák szép krumpli volt, egy napi munkáért annyi krumplit kaptunk, mennyit egész télen egy fiatal elfogyaszt. A nyári vakációban elmentünk 20 diákkal erdőt tisztítani. Egy heti munkánk után annyi fát kaptunk, amellyel egy 20 fős otthont a
télen ki lehet fűteni. Persze lehet veszekedni, háborogni, de tudnunk kell, hogy egy ingatag lélekvesztőben hánykódunk a tengeren, és ha egymásnak esve rúgkapálunk, akkor könnyen felborul a csónakunk, ingatag civilizációnk összedől, és sokunkat maga alá fog temetni. 

Meg kell nyugtatnunk magunkat és egymást, ha pánikolva, kapkodva vezetjük az autónkat, rángatva a kormányt, szinte borítékolni lehet a balesetet. Nincs olyan baj, mit ne lehetne nagyobbá tenni az ideges indulatokkal, de nincs olyan nagy gond, mit ne lehetne gyógyítani, mérsékelni, békés nyugodt döntésekkel. Rajtunk múlik, hogy az elmúlt húsz év felelőtlen költekezése milyen következményekkel jár. Én nagyon szeretném, ha eltudnánk kerülni a társadalmunk alapját jelentő gazdasági élet összeomlását, mert az anarchiánál rosszabb semmi sincsen!

Istenem, adj békét az emberek szívébe, add, hogy a nehézségeket elviseljük, és csendes szorgalmas munkánkkal kis világunk gondjait megoldjuk! Légy velünk az éjszakában Istenünk!

Szeretettel, Csaba t.

Csíkszereda, 2011 szeptember 20.

2011. szeptember 27., kedd

Kaposvári Zenés Egység Találkozó

Kaposvári Zenés Egység Találkozó

Ahogy a világ belépett az új évezredbe, egyre fontosabbá vált, hogy átérezzük a népek közötti egyetemes testvériséget, az emberiség összetartozását. A világ különböző vallásainak követői között egyre szorosabb együttműködésre kell törekedni, mert az emberiségnek ma minden korábbinál nagyobb szüksége van a lelki értékek felmutatására.

2011. szeptember 24-én Kaposváron, a Sportcsarnokban került megrendezésre a Zenés Egység Találkozó, amely eseményre meghívta Alapítványunk tagjait is a Sathya Say Szervezet, a rendezvény szervezője. A belépés ingyenes volt. Bár ez az esemény nem „vívta ki” a média figyelmét, személy szerint úgy gondolom, mégis óriási a hírértéke.

E rendezvény célja az volt, hogy a különféle vallási közösségek jobban megismerjék egymást zenei kultúrájuk és az egymás közötti párbeszéd által. A rendezvényen a különböző vallások képviselői röviden bemutatták vallásuk történetét, hitük eredetét, valamint szokásaikról és szertartásaikról is beszéltek. Nagyon sokat tanultam ezekből az előadásokból. Újra megerősödtem abban a hitemben, hogy valójában minden EGY és mindannyian ugyanarról az Istenről beszélünk, mindannyian ugyanazt az Istent szeretjük, hiszen valójában nem is létezik más. Jóleső érzés volt ott lenni ezen a rendezvényen, hallgatni a szebbnél szebb dalokat és közösen énekelni a zenei előadókkal.

A vendéglátónknak köszönhető, közösen elfogyasztott ebéd után csoportképet készítettek rólunk, majd a rendezvény zárásaként körbe ültünk egy kerekasztal beszélgetésre, ami az alapvető emberi értékekről szólt. A hozzászólóktól csodálatos, lélekemelő személyes történeteket hallhattunk a szeretet megtapasztalásáról. A résztvevők egyet értettek abban, hogy ez találkozó csak a kezdet volt, mert ezentúl minden évben szeretnénk részt venni egy ilyen közös találkozón.

Én személy szerint mindenkinek ajánlom - a gyermekeknek is -, mert itt a vallások képviselői által lehetőség nyílik a népek és kultúrák megismerésére. Választ kaphatunk a különböző szokások eredetére, és eloszlathatjuk az ezzel kapcsolatos tévhiteinket.

Lakatosné Dörnyei Katalin

2011. szeptember 25., vasárnap

Az egér és az egérfogó – mese felnőtteknek

Az egér és az egérfogó – mese felnőtteknek

Az egér egy lyukból nézi a parasztot és a parasztasszonyt, amint egy csomagot bont fel. Szörnyülködve látja, hogy egy egérfogó van benne. Kiszalad az udvarra és kiabál: „Egérfogó, egérfogó!”

A tyúk ránéz, és azt mondja: - Tudom, hogy nagyon félsz, de nekem nincs mitől félnem.

Az egér a disznóhoz szalad. A disznó röfög egy kicsit, és azt mondja: - Sajnálom, ez rám nem vonatkozik, de imádkozni fogok érted.

Az egér a tehénhez menekül. A tehén elbőgi magát: - Egérke, sajnálom, de nem az én bőrömről van szó!

Az egér lehajtott fejjel tér haza. Még azon az éjszakán a házban nagy zajjal lecsapódott az egérfogó. A parasztasszony sietett megnézni, mit fogott az egérfogó. A sötétben nem vette észre, hogy mérges kígyó esett a csapdába, és az állat megmarta a lábát. A paraszt bevitte a kórházba a feleségét. Nemsokára hazaengedték, de még mindig lázas volt.

A paraszt tyúkot vágott és erőlevest készített az asszonynak, de szenvedése nem múlt el. Jöttek a barátok, egész nap ápolták, gondoskodtak róla. A paraszt disznót vágott, hogy legyen mit enni, de semmi sem segített, az asszony meghalt. A temetésére sokan eljöttek. A paraszt tehenet vágott, hogy legyen elég ennivaló a halotti toron. Az egér szomorúan nézte végig a halotti tort.

Ha megtudod, hogy valakinek problémája van, és azt gondolod, hogy ez téged nem érint – gondolkodj el. Mindannyian ugyanazon az úton haladunk, amelynek neve: ÉLET. Minden ember és minden esemény az élet képzeletbeli szőttesének egy-egy fonala…