2013. július 20., szombat

Tolsztoj – Levélrészlet

Minden nevelés alapjául elsősorban azt kell megtennünk, amit iskoláinkban egészen elhanyagolnak, nevezetesen a vallásos életfelfogást, mégpedig nem is annyira oktatás formájában, mint inkább olyan módon, hogy a tanítási tevékenység vezető elve legyen. A vallásos életfelfogás, amely véleményem szerint a mai embernek életalapul szolgálhatna, s kellene is hogy szolgáljon, röviden összefoglalva a következő: Életünk értelme ama végtelen lény akaratának teljesítésében áll, amelynek részéül magunkat tudjuk. Ez az akarat minden élőlénynek, kiváltképpen pedig minden embernek egyesítésére irányul, általános testvériségre, amelyben az emberek egymás szolgálatára állnak. (…)



Ez a testvériség gyakorlati dolog, az élet legfőbb parancsa, s ezért alapjául kell hogy szolgáljon a nevelésnek, tehát mindaz jó és fejlesztendő, ami a gyermekeket erre az útra vezeti, míg mindazt, ami ennek az ellenkezője, el kell fojtani bennük. A gyermekek mindig abban az állapotban vannak – s minél fiatalabbak, annál inkább –, amelyet az orvosok a hipnózis első stádiumának neveznek, s kizárólag ennek az állapotnak köszönhető, hogy tanítani és nevelni lehet őket. (Ez a határtalan befolyásolhatóság teljesen kiszolgáltatja őket a felnőtteknek, miért is sohasem lehet eléggé óvatos az ember, mivel és hogyan hasson rájuk.) Az emberek tehát mindig a befolyásolhatóságuk révén tanulnak és nevelődnek. Ez a befolyásolás kétféle lehet: tudatos vagy öntudatlan. Mindaz, amit a gyermekek tanulnak, az imádságoktól és a meséktől kezdve a zenéig és a táncig: tudatos befolyásolás. Mindaz, amiben a gyermekek óhajtásunktól függetlenül követik a példánkat, főként pedig életmódunkat, cselekedeteinket: öntudatlan befolyásolás. A tudatos befolyásolás neve tanítás, művelődés, az öntudatlan befolyásolás a példa, a tulajdonképpeni nevelés, vagy ahogy én mondanám, a felvilágosítás. Társadalmunk egész figyelme az első befolyásolás felé fordul. Az utóbbit, mivel életünk gonosz, lebecsüljük. Az emberek vagy nevelők eltitkolják (s ez a legközönségesebb eset) a maguk és a felnőttek életmódját a gyermek előtt, amennyiben kivételes helyzeteket teremtenek a számukra (katonai iskolák, nevelőintézetek, penzionátusok és hasonlók), vagy pedig tudatosítják azt, aminek a tudattalanban kellene lejátszódnia, erkölcsi életszabályokat tanítanak, amelyekhez mindenkor hozzá kellene fűzniök: Fais ce que je dis, mais ne fais pas ce que je fais. (Tedd amit mondok, de ne tedd, amit cselekszem.) Ez az oka annak, hogy a mi társadalmunkban a tulajdonképpeni műveltség oly kevéssé van arányban a tudományos képzettséggel, s hogy az igazi nevelés és felvilágosítás nemcsak hogy maradi, de egyáltalán hiányzik. Amennyiben valahol már rábukkanunk, úgy többnyire csak szegény munkáscsaládoknál. Márpedig a kétféle gyermeki befolyásolhatóság, a tudatos és a tudattalan közül a második, azaz a tudattalan erkölcsi felvilágosítás összehasonlíthatatlanul fontosabb úgy az egyes gyermek, mint az emberi társadalom szempontjából. (…)




Ezért olyan fontos a nevelésben az öntudatlan befolyásolás. Ám, hogy ez a befolyásolás igaz és erkölcsös legyen, ahhoz az kell – szörnyű bevallani –, hogy a nevelő élete teljesen jó legyen. Mármost miféle életet nevezünk jó életnek? – kérdezhetnétek. A jó életnek rendkívül sokféle változata van, de mindegyikben szerepel egy közös fővonás, mégpedig törekvés a szeretetben való tökéletesbedésre. Ha ez a törekvés megvan a nevelőben, s befolyásolja általa a gyermekeket, akkor a nevelés egész biztosan nem lehet rossz.

Kagylókürt magazin 1996/20.

Étel- ruha- és játékosztás Sopronban




Minden évben tavasszal, a húsvéti ünnepek környékén, és adventkor szervezzük meg nagy gyűjtésünket, melynek eredményeképpen rengeteg tartós élelmiszert, meleg ételt, ruhát, játékot és tisztálkodó eszközöket, valamint mosószereket és süteményeket oszthatunk rászoruló embertársaink számára.

Évről évre érezhető, hogy az emberek egyre nagyobb számban vesznek részt tevékenységünkben, mert szívüket megérinti az adakozás és segítségnyújtás szeretetteljes érzése. Jó látni, ahogy sokan jönnek pakkokkal, arcukon boldogság és mosoly, hogy segíthetnek. Az év többi részében is számos adományt kapunk, amit folyamatosan gyűjtünk. Nemrég sikerült szert tennünk egy szerény kis raktárhelyiségre, amit egy soproni kedves barátunk biztosít számunkra. Nagy dolog, hiszen sajnos az önkormányzat ezidáig elzárkózott attól, hogy bármilyen formában segítse munkánkat. De hála a város közösségi erejének, plébániák, cégek, élelmiszerüzletek és magánemberek álltak be közénk a sorba és vállalják fel évről évre a rengeteg munkát, mely a gyűjtéssel és a szervezéssel jár.


Hálás köszönet mindazoknak, akik az osztáson személyesen is részt vettek, sütöttek, főztek, hogy minél gazdagabb, egészségesebb és finomabb étel kerüljön hajléktalan és rászoruló embertársaink elé. Megható, hogy most már sokadik alkalommal jönnek segíteni az osztás előtti készülődésben, és az utána következő hatalmas takarításban olyan édesanyák, akik maguk is sokgyermekes családjuk lévén rászorulnak a támogatásunkra. Kérés nélkül automatikusan mellénk állnak, nem sajnálva tőlünk szorgos kétkezi munkájukat és keményen dolgoznak a csapatban. Mostanában több fiatal diák is csatlakozik a munkához, ami külön példamutató cselekedet a mostani generáció számára.

Az áprilisi alkalommal is sokan voltunk. A rászoruló megjelentek száma sajnos egyre nő, de mi igyekszünk minden embernek több fogásos meleg étellel szolgálni, csomagolni tartós élelmiszert és tisztító eszközöket, amivel egy-két hétig segíthetjük az életüket. Az egyik kondérban -melyben 100 főre készült gulyás-, maradt még néhány liter finom falat. Autóval átszállítottuk az osztás helyszínéről az átmeneti szállóra, ahol hatalmas örömmel fogadták az ott tartózkodó rászorulók.
Minden alkalommal este nagyon fáradtan, de a szívünkben hatalmas örömmel zárjuk a programot. Önmagunknak is adunk azáltal, hogy átélhetjük a megtapasztalást: másokat boldoggá tenni, és a szeretetért cserébe hálás mosolyt és könnyeket kapni.

Szívből kívánom, hogy minél több embernek része legyen ebben a csodálatos, felemelő élményben.

Szeretettel:
Márkus Barbara

soproni önzetlen szolgálat




Adományozás Nágocson



















Szívből köszönjük klub tagjainknak és a fonyódi embereknek azt hogy Immár ötödik alkalommal vihettünk adományokat Nágocsra az "Árvácska" Anya és Csecsemőotthon lakói részére. Nagy mennyiségben adtunk át 2013.július 16.-án  gyermek és női ruhákat, valamint játékokat az erre rászorulóknak. Az Otthon jelenleg is "telt házzal" működik, különböző korú gyermekek élnek itt édesanyjukkal. Akik ide kerülnek  olyan élethelyzetben vannak jelenleg, hogy nincs semmijük és nincs hol lakniuk sem, ezért minden apróságnak örülnek amit kapnak, szükségük van a támogatásunkra. Folyamatosan gyűjtünk az Otthon lakói részére ruhákat, cipőket, játékokat, és tartós élelmiszert is. 

Lakatosné Dörnyei Katalin 
az AEÉ Alapítvány alapítója