2011. december 17., szombat

Wass Albert: Karácsonyi mese

Wass Albert: Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyermekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.

Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénemberhangján:
- Aztán tudjátok-é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá.
- Ez igaz - mondta -, mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett.

Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám.


- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van.
Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett benne a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házat.
Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget.
A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, mikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: "Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akinek még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája."
Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot.

A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkolta apját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.
Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva.

Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta,
vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.
"Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal. - Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette."
"Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom, s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok."
Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.

Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.
"Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek.
"Miért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal.
- Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz."
"Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam."
S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe.
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
"Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret, meg a helyet a tűznél!"
Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak.
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennünk lévő rosszat.

- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsonyestén -, én pedig azért mondtam el nektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól.


2011. december 10., szombat

Az AEÉ Alapítvány adományosztó és bemutatkozó rendezvénye a NEFMI Zalaegerszegi Gyermekotthonában

„Azt cselekedd másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled cselekedjenek mások.” 

Napokig gondolkodtam azon, hogyan lehetne bemutatni egy módszert egy eseményen, rendezvényen keresztül anélkül, hogy bizonyos metafizikai összefüggésekről írnék. Azért nem tettem, mert úgy gondolom, hogy nem ez a megfelelő hely és alkalom arra, hogy ezt a bonyolult és sokak által elutasított témát itt boncolgassuk. Így csak reménykedem, hogy az írást elolvasva lesznek olyanok, akiket elgondolkoztat Jung gondolata a valóságról és az életről, miszerint: 

„A tudattalanban hosszú távon előre készülődik a jövő, melyet tisztán látó emberek megláthatnak.” 

Miért van az, hogy egyik ember mellett jól érezzük magunkat, míg mások mellett agresszívak, vagy erőtlenek leszünk?....A sikeres siófoki táborról már írtam, közel fél éve volt és még mindig emlegetik a gyerekek. 

2011.november 16-17.-én az Alapvető Emberi Értékekért Alapítvány 9 fővel látogatott el a NEFMI Zalaegerszegi Gyermekotthonába.Többen Siófokon is ott voltak, így az ismerős gyerekek nagy örömmel és várakozással fogadták őket, akik meg csak hallottak róluk, a kíváncsiságtól voltak izgatottak. Napokkal a rendezvény előtt a kérdések záporoztak: mikor jönnek már? Mi lesz a program? Meddig maradnak? Jön Zsuzsa néni? Béci is jön? Hol fognak aludni? Azért tartom fontosnak leírni ezeket a mondatokat, mert nem nagyon jellemző a gyerekekre az ilyenfajta kötődés és várakozás. 

Az első nap 13.30-kor kezdődött a program, az Alapítványtól 50.000 Ft-ot kapott az intézmény kerti szerszámok vásárlására, illetve minden nevelési egység fejlesztő társasjátékot kapott és sok édességet. 

Azt követően Horváth Mónika és Szabó Györgyi tartott a gyermekeknek játékos foglalkozást, illetve előadást. Lakatos László Chi Kung bemutatója is érdekes eleme volt a programnak. 

Nemzetek ételeit kóstolhatták meg a gyerekek és felnőttek: erdélyi, roma és indiai ízekkel ismerkedhettek, este pedig egy nagy sikerű DISCO-val ért véget a nap. 

Másnap aurafotózás, masszázs, chi-gép, Bemer készülék és biorezonanciás készülék állt rendelkezésére az érdeklődőknek. Közben filmvetítés, ismét Chi-kung gyakorlása, majd hosszan tartó személyes beszélgetések tették még színesebbé a programot. 

A rendezvényt alig lehetett bezárni a nagy érdeklődés miatt, a gyerekek apró ajándékokkal kedveskedtek a vendégeknek. 

Egy héttel a rendezvény után, amikor az érzelmek már lecsillapodtak, megkérdeztem a gyerekeket, hogyan emlékeznek vissza a rendezvényre? 

K Krisztián: Mindenhol a szeretetet éreztem, az ételben - amit adtak,- azt éreztem, hogy szeretetet kapok, ahogy Laci masszírozott, amikor Mónival játszottunk, ott is szeretet volt, és átéreztem a feladatot. Amikor pedig felléptünk énekelni, az összetartozást éreztem. Nagyon jó volt az a nap. 

B Ricsi: Az tetszett, hogy vendégek voltak és készültünk, vártuk őket. Az étel is ízlett a DISCO szuper volt! Táncoltam Cilivel – nagyon szeretem őt! Táncoltam még Kati nénivel, Zsuzsa nénivel és Hilda nénivel is. Azért én Siófokon jobban ki tudtam kapcsolódni, mert ott voltak kisgyerekek is, velük jót lehetett játszani. Nekem még a film is nagyon tetszett. Az érintett meg legjobban, hogy nem volt szeretet, drogozott a fiú és mindketten beleugrottak a tengerbe az apjával. 

H Dávid: Nagyon tetszett a program, engem is megválasztottak vezetőnek és az nagyon tetszett nekem. Összetartozást és felelősséget éreztem a többiek iránt a játékban. Az aura fotómra azt mondta Cili, hogy egy energiabomba vagyok, csak elfojtom. Megfogadtam, hogy levezetem. A nevelőkkel és a vendégekkel is táncoltam, ami kikapcsolt, és tiszteletben tartottam a nőket. Siófok annyiban volt jobb, hogy ott én jobban éreztem a szeretetet és a békét. Ott jobban ki tudtam kapcsolódni. 

K László: Nagyon tetszett minden. Tina nénivel szeretnék még beszélni, mert nagyon jó volt. Azért tetszett a film, mert a szeretetre tanított! A DISCO is nagyon jó volt és a kókuszos süti is. Laci bácsival jó volt a Chi Kung, Zsuzsa néninél meg a biorezonancia. Az aurám csupa rózsaszín volt. 

K József: A legjobban a beszélgetés tetszett Mónival, megértő volt és tudott tanácsot adni a problémámra. A masszázs és az étel is nagyon tetszett. (Ricsi közbevágott: Teréz anya meg a szegények és éhezők segítője!! Mindenkin segített a filmben.) 

O Erik: Mónival sokat beszélgettem, nagyon hasonlóak vagyunk, de erről nem szeretnék többet mondani. /Azért folytatta:/ A család sokkal többet ér, mint a drog, mert nem tudni, mikor veszítjük el a családunkat. Én is drogoztam, és legutóbb anyám azt mondta, hogy nem változtam semmit. A film elgondolkodtatott és nagyon megérintett, szükséges a változás! Jó volt minden, a DISCO is. 

Kelemenné Gájer Irén gyógypedagógus: Tetszett, hogy a gyerekek fegyelmezettek voltak és nagy várakozás volt a rendezvény iránt. Tetszett Móni terápiája és a 2. nap is. A nagyobb gyerekek nem nagyon mertek megnyilvánulni, és a felnőttek aktivitását is hiányoltam. 

Klári gyermekfelügyelő: Az én gyerekeim nagyon jól érezték magukat. A vendégek le tudták kötni őket. Még sokáig beszéltek a gyerekek az élményeikről és a szeretetről. Nem tudok negatív dolgot mondani. Nekem is nagyon tetszettek akik itt voltak, áradt belőlük a szeretet. 

Gergely András pszichológus: Az tetszett, hogy nagyon fegyelmezettek voltak a gyerekek, érdeklődőek, kényszer nélkül, nem passzív résztvevői voltak a rendezvénynek. Szívesen énekeltek, látszott, hogy élvezik. Tetszett a film is, viszont figyelni kell a szexuális ingerekre. 

Lukács Dávid nevelő: Minden nagyon tetszett, jó hangulat volt, a gyerekeknek is nagyon tetszett. 

Simon Kati gyermekfelügyelő: Rövidebb gyakorlatok kellettek volna, nem tudtak a gyerekek figyelni. Tetszett a DISCO és a 2. nap is és a Chi Kung. Kizökkentette a gyerekeket a monotóniából, sokat beszélnek róla. 

S végül Szegedi János Igazgató úr így foglalta össze az eseményt: Megtörte a monotóniát és egy másfajta módszert alkalmazott az intézet céljait megerősítve. A felnőtt kollektíva vérmérsékletének megfelelően fogadta a rendezvényt. Kérdés az, hogy a gyerekekben hosszútávon milyen változást idéz elő. 

Zalaegerszeg, 2011. november 27.  

Preisinger Hilda

Alapítvány honlapja