2010. szeptember 22., szerda

A Dalai Láma az alapvető emberi értékek oktatásáról

Személyes tanácsokat kaptunk a Dalai Lámától

A Dalai Láma az alapvető emberi értékek oktatásáról

Őszentsége, a Nobel-békedíjas XIV. Dalai Láma szeptemberben néhány napra Magyarországra érkezett az Országgyűlés Magyar–Tibeti Baráti Társasága és a Lehet Más a Politika (LMP) meghívására.
Szeptember 20-án az Országház Felsőházi üléstermében találkozott a tibeti baráti társasággal és más érdeklődőkkel, amely eseményen részt vett Lakatosné Dörnyei Katalin az Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú Alapítvány alapítója is.

A tibeti vezető a képviselőkhöz és a vendégekhez intézett beszédében egyebek közt szólt arról, hogy felül kell kerekedni a vallási nézeteltéréseken, hiszen sok azonosság van bennük, és mindegyik révén fejlődhet az emberiség. Többször említést tett az alapvető emberi értékek fontosságáról, valamint beszélt arról, hogy több vallás is hirdeti ezeket az értékeket. Fontos a sokfajta hagyomány, vallás megőrzése, mert ahogy egy virágoskert sem lehet elég pompás egyféle virággal teleültetve, a világ is sokkal szegényebb lenne a sokféle hagyomány, vallás nélkül.

A Dalai Láma szerint az elmúlt évszázad a háborúké, vérontásoké volt, ami nem hozott megoldást az emberiség gondjaira. Ezért ez az évszázad a párbeszédé kell, hogy legyen, hiszen sok problémát meg lehet oldani megfelelő dialógussal.


Az előadást követően kérdéseket lehetett feltenni őszentségének. Lakatosné Dörnyei Katalin azt kérdezte a Dalai Lámától, tud-e arról, hogy már Magyarországon is működik egy alapítvány, aminek a fő célja az alapvető emberi értékek - az igazság, a béke, a szeretet, az erkölcs és az erőszak nélküliség – oktatásának meghonosítása a magyar nevelési-oktatási rendszerbe, követve az Indiában élő Sathya Sai Baba hasonló programját.

A Dalai Láma válaszul a következő útmutatást adta:

Rengeteg kutatómunkára van még szükség ezen a területen. Arról általános egyetértés kezd kialakulni a világban, hogy a jelenlegi modern oktatási rendszer nem kielégítő, nem tud arról gondoskodni, hogy a gyerekek, az emberek megszerethessék a belső énjüket. Az oktatási szakemberek és a tudósok is elismerik már, hogy a mai oktatási rendszerek alapvetően a materiális javakra helyezik a hangsúlyt, ezért rendkívül fontos lenne, hogy nagyobb szerepet kapjon a belső békére való oktatás, ami az egészség megőrzése szempontjából is nagy jelentőséggel bír.
Ezt a belső békét nem lehet megvásárolni, nem lehet gépekkel vagy eszközökkel előállítani. Ennek a békének az eléréséhez nem elsősorban vallásos hitre, hanem sokkal inkább a nevelésre kell támaszkodni. Azt azonban, hogy milyen oktatási-nevelési rendszerre van szükség egy országban, mindig kutatásokkal kell kideríteni. Próbára kell tenni többféle módszert, és kísérletezni kell. Úgy kell kutatómunkát folytatni, hogy először két-három iskolába kell bevezetni bizonyos eljárásokat, majd ha azok 5-10 év múlva valódi eredményt hoznak, akkor szabad még több iskolába alkalmazni azokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindennek az alapját a gyakorlati kipróbálás kell, hogy jelentse.”

A tibeti vezető magyarországi látogatása során más tanításokat is adott, amelyekben többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a harag, a gyűlölet és a félelem olyan emberi érzelmek, amelyek fizikailag felemésztik az embert és betegségeket okozhatnak. A belső béke pedig nem csak a buddhizmus, hanem az istenhit erejével, más vallások útján is elérhető. Ha az embereknek megvan a belső békéjük, azzal a világbékét is meg lehet teremteni.

- tt - (Török Tünde)
 
Fonyódi csapatunk a Parlamentben: Lakatosné Dörnyei Katalin (alapító), Kozma B. Erzsébet, Török Tünde (újságíró),
   

2010. szeptember 15., szerda

Idézetek a szeretetről

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést, fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet. Példálózás helyett példát mutatnék. Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék. Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot. Kirándulnék, sárkányt eregetnék, Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat. A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék. Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat. Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról.” (Diane Loomans)

"Két nagyon különböző ember is megtanulhat harmóniában élni egymással, ha felismerik, hogyan hozzák ki a legjobbat a másikból. Ez a szeretet jutalma.” (Gary Chapman: Egymásra hangolva)

“Bármit megkaphatsz az életben, amit csak akarsz, ha eleget segítesz másoknak megkapni azt, amit akarnak.” (Zig Ziglar)

"A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni.. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek." (Müller Péter)

"Mi az élet célja? Hogy, megtanuljunk szeretni. A teremtés értelme, hogy a szeretet válaszoljon a szeretetre." (Abbé Pierre)

"Az élet kisebb-nagyobb bajai és aggodalmai lehetnek buktatók utunkon, de tekinthetjük őket a nemesebb jellemhez és a mennyországhoz vezető lépcsőfokoknak is. Gyakran a gond az az eszköz, mellyel Isten átalakít minket a jobb dolgok számára." (Henry Ward Beecher)

"Egy kezet csak megfogni szabad. Elereszteni bűn. Ellökni vétek. Egymásba fonódott kezek tartják össze az eget és a Földet." (Alföldi Géza)

"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább." (Wass Albert)

"Ha egyszer nem leszünk, nem szabad megőrizned se bútort, se semmit. Oszd szét, ajándékozd el a tárgyakat. Mindent... Nem akarom, hogy hátranézz. Nézz előre! Azt akarom, hogy nevess. Hogy szabad légy tőlünk, hogy ne fájjon." (Szabó Magda)

"..- Semmit nem lehet utoljára hagyni (...), nem szabad kapkodni, mert akkor éppen a lényeg vész el. - Mi a lényeg, nagyi? (…) - Mi? Hát az öröm. Örülni minden percnek, amit az ember a készülődéssel tölt el."
(Kálnay Adél)

"Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. Valószínű, hogy majd` minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit." (Ancsel Éva)

"Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: "csak megcsúsztam - nem estem el..." Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk." (Abraham Lincoln)

"Négykézláb másztam.
Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábra állni, bennem."
(József Attila)

„A szeretet láng, mely melegít,
fény, mely világít,
mágnes, mely vonz,
illat, mely felüdít,
pohár, mely felvidít,
hegy, mely meg nem rendül,
s mosoly, mely napvilágra hoz elrejtett dolgokat."

Tanmesék szeretetről, elfogadásról

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap és egy tábla a következő szöveggel: „Vak vagyok. Kérem, segítsenek!“ Arra ment egy újságíró, és látta, a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát, és a másik oldalára írt egy mondatot..Délután visszatért a vak emberhez, és látta, a kalapban sok pénz van..A vak felismerte a lépteit, s megkérdezte tőle, hogy ő írt-e a táblára, s ha ő volt, akkor mit.. Az újságíró így válaszolt:„Semmi olyat, ami nem lenne igaz. Csak soraidnak kicsit más formát adtam.." Mosollyal az arcán távozott.. A vak soha nem tudta meg, hogy a táblán ez állt: „Tavasz van, és én nem láthatom."

Változtass a stratégiádon, ha valami nem sikerül, és meglátod, minden jobbra fordul! (ismeretlen)
----------------------------------------------------------------------------------------------
A vízhordó története

Egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt, és mindig egy teljes adag vizet szállított. A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap - a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba.

Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen tette a dolgát, de a szegény törött cserép szégyellte tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak feleannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.. - Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé. A vízhordozó így válaszolt a cserépnek: - Észrevetted, hogy virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Szeretnéd tudni, mi ebből a tanulság?

Mindannyinknak megvan a saját különleges hibája. Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk. De ezek a törések és hibák, amik mindannyinkban megvannak, teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen, s a jót meglátni másokban. Addig nem lehetsz boldog, amíg nem tanulsz meg önzetlenül szeretni, és amíg nem találod meg a helyedet a világban.
------------------------------------------------------------------------------------------
"Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói minden nap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben.

Egy napon tragédia sújtott le a városra. A város vize beszennyeződött, és minden férfi, nő és gyermek megőrült. Csak a király nem, akinek saját kútja volt. Nem sokkal a tragédia után, a bolond városlakók beszélni kezdték, hogy a király különösen viselkedik, az ítéletei nem helyesek, és a bölcsessége színlelés csupán. Néhányan azt is feltételezni merték, hogy a király megőrült. Népszerűsége hamarosan szétfoszlott. Az emberek már nem hoztak neki ajándékokat, nem ünnepelték a születésnapját. A hegy tetején élő magányos királynak nem maradt senkije. Egy nap elhatározta, hogy lemegy a hegyről és ellátogat a városba. Meleg nap volt, ezért ivott egyet a város kútjából.

Aznap éjjel hatalmas ünneplés volt a városban, az emberek boldogok voltak, hogy imádott királyuk visszanyerte a józan eszét.

2010. szeptember 14., kedd

Céljaink

Az Alapítvány tartós közhasznú célja: 
  • Az Alapvető Emberi Értékek oktatása és terjesztése Magyarország felnőtt és gyermekkorú lakossága körében,
  • Az Alapvető Emberi Értékeket oktató és ezen elvek szerint működő intézmények támogatása,
  • Az Alapvető Emberi Értékek oktatási program tananyagának fejlesztése, ilyen jellegű kiadványok terjesztése,
  • Azoknak az önzetlen, segítő szándékú csoportoknak az összefogása és segítése, akik a szociálisan hátrányos helyzetben lévőket és az elszegényedett családokat támogatják,
  • A természeti környezet megismertetése, védelme, az állatok védelme, védett természeti értékek megóvása, a társadalom környezeti szemléletének formálása,
  • Magyarországon a környezettudatos gondolkodás kialakításának elősegítése.    

Melyek az alapvető emberi értékek?


AZ IGAZSÁG, A BÉKE, A SZERETET, AZ ERKÖLCS, AZ ERŐSZAK-NÉLKÜLISÉG.

Ez az öt alapvető emberi érték. Ezek az alapértékek a személyiség öt megnyilvánulásából fakadnak. Mindegyik alapérték a hozzá tartozó személyiség-megnyilvánulás legmagasabb szintjét képviseli.