2011. január 20., csütörtök

Interjú az alapítvány kuratóriumának tagjaival - Lakatos László

Lakatos László
kuratóriumi tag

Cegléden születtem a Szkíta Aranyszarvas, Attila domb és Kincsem a verhetetlen csodakanca nevezetességeiről híres Tápiószentmártonban nőttem fel.  A felsőfokú végzettségem Államigazgatási Főiskola és Rendőrtiszt-szervező szaktanfolyam. 

Az 1990-es évektől foglalkozom ezotériával, spiritualitással. Kapcsolatba kerültem egyetemes vallásokkal, a parapszichológiával, metafizikával, és az Indiában élő Sathya Sai Baba tanításaival is. 

 Az állami gépezetben végzett két évtizedes tevékenységem alatt megtapasztaltam, hogy az emberek mennyire elvesztették gyökereiket. A vallásos élet visszaszorulásával eltűntek bizonyos erkölcsi normák, miközben az űrt az anyag és a pénz iránti imádat töltötte be. Ebben a munkában leginkább azt tanultam meg, hogy mi teszi boldogtalanná az embereket.
Folyamatosan képeztem magam masszázs, és egyéb alternatív gyógyító képzéseken, ingyen segítve a hozzám fordulókon. Természetgyógyászatból hivatalos vizsgát tettem, és elvégeztem az Alternatív masszázs és mozgásterápia szakot is az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben. (ETI)

Három gyermekem van, feleségem Lakatosné Dörnyei Katalin (az alapítvány alapítója) vezetésével létrehoztunk egy elsősorban masszázstechnikákat oktató céget, amelyet 16 évig működtettünk.

Ami a spirituális fejlődésemet illeti, Sathya Sai Baba tanításain keresztül értettem meg, hogy a belső békét, harmóniát elsődlegesen az alapvető emberi értékek szerinti gondolkodás, és ezen értékrendszer követése hozhatja el. Felfigyeltem arra, hogy habár mindegyik vallás beszél ezek fontosságáról, valójában ezek az értékek léteznek és megélhetők vallásos gondolkodás nélkül is. Sőt vallások nélkül talán még jobban, hisz az emberek hajlamosak a tanítónak, vallásalapítónak betudni ezen értékeket, és nem észrevenni, hogy olyan univerzális törvényekről van szó, amelyek mindentől, és mindenkitől függetlenül léteznek.

Úgy gondolom, hogy ezen alapvető emberi értékeket meg kell ismertetni - a magyarság hagyományaira építve - minden korcsoporttal, és amennyiben lehetőséget kapunk rá, be kell integrálni az oktatását a nemzeti tantervbe.

2011. január 17., hétfő

Érdekes párbeszéd

A párbeszéd
(egy valódi megtörtént eset)

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a  problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
- A diák hallgat.
Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e
bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt? - A diák nem válaszol.

Prof: Vannak-e betegségek?
Erkölcstelenség?
Gyűlölet?
Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek
ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
- A diák nem felel.

Prof: A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy  a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit.
Nekem „csak” HITEM van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Diák: És létezik-e a hideg?

Diák: Nem, uram. Nem létezik. - Az események ezen fordulatára az előadóterem  elcsendesedik.

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de  annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az  ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.

Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: hanem annak hiánya! Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

- A professzor megrázza a fejét.

Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós- folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

Nagy zajongás támad az osztályban.

Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát? Az osztály nevetésben tör ki.
Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.

Prof: Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője…

A diák, egyébként..... Albert Einstein volt.

2011. január 14., péntek

Hit, szeretet, elfogadás

Amikor gyerekeknek beszélek, gyakran elmondom: - Néhányan szemüvegesek vagytok, ugye? Azért van szemüvegetek, mert nem láttok tökéletesen, igaz? Én tolószéket használok, mert nem tökéletes a lábam. Akkor nevetnek és azt mondják: - Tényleg, úgy van. - Bármikor megkérdezem az embereket, sajnálják-e a szemüvegeseket, a válasz: nem; de ha azt kérdem sajnálják-e a tolószékeseket, majdnem mindenki igent mond.
- De hát épp most mondtátok, hogy a két eset szinte ugyanaz. Akkor miért sajnáljátok a tolószékeseket? Így válaszolnak: - Egy rossz szemű ember a szemüveg segítségével ugyanolyan jól lát, de egy tolószékes ember a tolószékével együtt sem képes egy csomó dologra. Ezért valóban sajnálnunk kell. Azt hiszem, fején találták a szöget. Ez nem jelent mást, mint hogy azokat a feltételeket, melyek miatt a fogyatékos embereket sajnálni kell, meg lehet változtatni - minél kevesebb sajnálatra méltó ember van, annál jobb.
Hirotada Ototake

A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.
Carl Rogers

Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerűen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel.
Deepak Chopra

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra; és nincs annál nagyobb gazdagság, mint a meglévőkkel való megelégedettség.
Anthony de Mello

Szent Teréz imája:
"Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy,
ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a
hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add
tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat "teljesen a tiéd", és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'

2011. január 12., szerda

Interjú az alapítóval

Lakatosné Dörnyei Katalin 
alapító

Jelenleg 42 éves vagyok, férjezett. Három gyermekem van. A főiskolai végzettségem művelődésszervező, de rendelkezem rendőrtiszt-szervezői és felnőttoktatói felsőfokú szakképesítésekkel is. 

Évekig oktattam a rendőrség biztonságra nevelő, DADA nevű, dohányzás, alkohol, drog, és AIDS elleni programját általános iskolákban, továbbá tartottam előadásokat szakmunkás- és szakközépiskolákban, gimnáziumokban. 

2007-ben férjemmel, Lakatos Lászlóval (az alapítvány kuratóriumi tagjával) megalapítottunk egy oktatásszervező kft-t, ami masszőr és természetgyógyászok képzésével foglalkozik. E cégnek vagyok jelenleg az ügyvezetője. 

Az alapítvány létrehozásához és működtetéséhez az egyik fontos motivációt az adta és adja, hogy gyermekkoromtól kezdve erős intuitív képességekkel rendelkezem. Az eddigi spirituális fejlődésem irányát az ebből fakadó, valamint az ifjúságvédelmi munka és a gyermekeim nevelése során szerzett tapasztalataim, megérzéseim határozták meg.

2008-ban Angliába egy Sathya Sai Babáról elnevezett, és annak módszerei szerint működő iskolába utaztam néhány társammal együtt. Meghatározó élménynek bizonyult számomra amit ott láttam, tapasztaltam, hiszen továbbra is szívügyemnek tekintem az ifjúságvédelmet, amelynek része az igazságra, a békés-, szeretetteljes viselkedésre az erőszak nélküliségre, egyszóval az alapvető emberi értékek tiszteletére, betartására vonatkozó oktatás - miként azt Sathya Sai Baba is hirdeti.

Még ebben az évben kijutottam Indiába, a 150 országban jelen lévő Sai Szervezet oktatási világkonferenciájára, ahol a különböző nemzetiségű, vallású tanárok osztották meg egymással az alapvető emberi értékekre való nevelésben szerzett tapasztalataikat, meghatározva a következő célokat is. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy létrehozok Magyarországon egy alapítványt, amelynek célja lesz, hogy teljesen függetlenül szervezetektől, vallásoktól, és üzleti vállalkozásoktól beépítse a magyar oktatási-nevelési rendszerbe az alapvető emberi értékek tiszteletben tartására, megélésére való oktatást.

Sathya Sai Babával személyesen is volt módom találkozni Indiában. Mint lelki vezető azóta is ad útmutatásokat, folyamatosan megerősítve abban, hogy helyes a cél, amelynek megvalósításáért az Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú Alapítványt 2010-ben létrehoztam.