2016. január 6., szerda

Adományozás Balsán, 2015. december 28-29-én



Indulás Balsára Márkus Barbara
Indulás Balsára, Márkus Barbara

Hétfőn reggel hárman indultunk Sopronból és nekivágtunk a hét órás útnak. Szabi és én egy transzporterrel, Györgyi egy Dukátót vezetett végig, fiúknak is dicséretére váló talpraesettséggel. Mindkét autó méreténél fogva hál’ Istennek csurig volt rakva adománnyal: tartós élelmiszerek, televíziók, műszaki cikkek, hűtő, gyermekjátékok, ruhák, cipők, stb... Soprontól végig óriási köd volt a kísérőnk, minket viszont a szívünk vezetett, így hatalmas lelkesedéssel róttuk a kilométereket, a reggeli nehézségek (defekt, kiégett mindkét kocsin a féklámpa) ellenére is, amiket sikerült megoldanunk. 450 km jó hangulatban tellett, utunkat néha megszakítottuk egy-egy kávéra, míg este sötétben megérkeztünk. (Persze eltévedtünk, mint két évvel ezelőtt is, de az Isteni Gondviselés ismét velünk volt.)
   
Indulás Balsára, tele a kocsi ajándékokkal
Indulás Balsára, tele a kocsi ajándékokkal
Ajándékok
Ajándékok
Diós-és mákos bejgli
Diós-és mákos bejgli
Televíziók
Televíziók

A falu közepén lévő közösségi házban, a „CSŰR”-ben már vártak bennünket szorgos kezekkel és a leparkolás után azonnal megkezdődött a kipakolás, szortírozás. Közben meghatottan üdvözöltük egymást: Somogyi Szilviával, a település fiatal és lelkes szívű polgármesterével, Sereghy atyával (a falu görög katolikus vallási vezetőjével) és kedves feleségével, Enikő asszonnyal. Közben figyeltem az ismerős arcokat, azokat, akik 2 évvel ezelőtt is oly lelkesen segítették munkánkat. 

Sereghy János atya, Márkus Barbara és Somogyi Szilvia, a település polgármestere
Sereghy János atya, Márkus Barbara és Somogyi Szilvia, a település polgármestere
Enikő asszony, az atya felesége
Enikő asszony, az atya felesége
Györgyi, aki a Dukátót vezette, Márkus Barbara és a segítőink
Györgyi, aki a Dukátót vezette, Márkus Barbara és a segítőink

Az asztalokra kerültek az aprósütemények, üdítő, kávé, vagy 70 főre számítva megterítettünk. A gyerekeknek rengeteg szaloncukrot vittünk, melyből szabadon lakmározhattak, így a karácsony hangulatát még őrizve vártuk a családokat. A ruhákat két külön helyiségbe tettük, melyeket másnap a falu asszonyai szortíroztak szét a családok között, kinek-kinek szükség szerint. Gyermekruhák, bébi holmik, etetőszék, gyermek komp, kis járgányok az apróságoknak, felnőtt kabátok, táskák, minden volt, amire szükség lehet. Közel 50 csomagot raktunk össze tartós élelmiszerekből, amibe szétosztásra került 30 kg narancs, 10 kg kivi, 70 rúd mákos-és diós bejgli, száraztészta, rizs, cukor, olaj, tej, konzervek, liszt, csokoládé, leves porok, májkrémek, puding, tea, stb.. Nagy részét aznap este osztottuk ki a meghívott rászoruló családok között, a maradékot pedig másnap délelőtt terveztük személyesen elvinni a kisnyugdíjas időseknek. 2 óra gyors és szervezett munka után elkészültünk és ajtót nyitottunk a Csűr előtt már várakozó családoknak. Felnőttek, gyerekek jöttek örömmel és foglaltak helyet az adományok körül. Polgármester asszony intézett néhány szót a megjelentekhez, köszöntött és bemutatott bennünket azok számára, akikkel 2 évvel ezelőtt nem találkoztunk, majd átadta a szót nekem. Idén is nagy szeretettel üdvözöltem a kedves balsai családokat, megköszönve hogy ilyen örömmel fogadtak bennünket. Elmondtam, hogy újbóli látogatásunk szinte egy hazatérés lelki élményével határos, hiszen oly szeretetet, megbecsülést, hálát, vendégszeretet, amit itt mindig kapunk, az ember leginkább otthon, szerettei körében tapasztal. 

Ajándékok az asztalokon
Ajándékok az asztalokon
Márkus Barbara, mellette Ildikó és Klárika a falubeli segítőink, az asztal körül a balsai családok, akik az ajándékokat kapták
Márkus Barbara, mellette Ildikó és Klárika a falubeli segítőink, az asztal körül a balsai családok, akik az ajándékokat kapták
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak

Meséltem arról az odaadó önzetlen szeretetről, amellyel soproni barátaim adták össze a közel egymillió forint értékű adományt, útiköltséget. Úgy éreztem abban  pillanatban, hogy eltűnik a távolság a két település között, 450 km szertefoszlik és egy szeretet-híd nyílik meg a kettő között, mely összeolvasztja embert az emberrel. És ekkor már azon kaptam magam, hogy a szeretetről beszélek. Ahogy az emberek egymásra figyelnek szükségben és örömben. Ahogy a fájdalomban, nélkülözésben egymásba kapaszkodnak, hogy szegénységben legnagyobb gazdagságunk a szeretet. Azt vettem észre, hogy több ember szeme megtelik könnyel, hogy átmegy a szívekig a szívemben túlcsorduló szeretet élménye. Bíztam benne, hogy ezek az érzések erőt adnak majd a további napokra, hónapokra, amikor már nem leszünk velük. Hogy a hit és a kitartás kéz a kézben jár. Hogy az egymásra való odafigyelés, együttérzés kulcsok az életükhöz. Óriási élmény volt látni, ahogy a tekintetek az arcomon csüngtek, ahogy az emberek lelki fülei összpontosítva hallgatták a szavaimat. Ebben a pillanatban éreztem a szeretet óriási és maghatározó erejét, amint körülfonja a Csűrt, beleköltözik minden ember és gyermek szívébe, átjárhatóvá téve az emberi kapcsolatok minden kötelékét. Itt és most valami nagyon fontos dolog történt: megszületett az egység-élmény. Nehéz volt szavakkal lezárni és levezetni ezt a pillanatot, úgy hogy a szívünkben még sokáig tarthassuk az élményt, de egy éhes kisgyermek felsírt édesanyja ölén és tudtam: most már enni-inni kell és együtt örülni a gyerekekkel a sok-sok játéknak, ajándéknak.

Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak
Ajándékozás a balsai családoknak

Az estét Sereghy tisztelendő családjánál töltöttük és hálásan falatoztunk Enikő asszony finom töltött káposztáját és ittuk a Tokaj-vidéki fehér bort. Atya történeteit és anekdotáit hallgatva gyorsan szállt az idő és hamarosan nyugovóra tértünk. 

Az atyánál: Enikő asszony, Szabi és az atya
Az atyánál: Enikő asszony, Szabi és az atya
 
Másnap reggel pedig nekivágtunk a falunak, hogy felkeressük az idős rászorulókat, akik mit sem sejtve érkezésünkről serénykedtek otthonaikban, vagy a ház körül. Nagy meglepetés volt mindenhol, amikor bekopogtattunk. Voltak nénik, akik meghatottságtól átitatott, hálás könnyek között köszönték a Jó Istennek, hogy érkeztünk és csomagot vittünk, volt, aki nem is hitte el, hogy van ilyen: valakik „csak úgy” eljönnek 450 km távolságra és adnak. Szeretetet, élelmiszert, gyümölcsöt, melegséget. Kérdezték: miért? mit kérünk cserébe? vagy valami vallási szektától vagyunk? Alig hitték, hogy létezik még az önzetlen adakozó szeretet. Jó volt belépni a hétköznapjaikba, látni a házak portáját, a teraszra szökkenő cicákat, a hidasokat, az ajtó előtt a lavórt, a kiteregetett ruhákat, a mindennapi élet eszközeit. Jó volt ismét pár napra belecsöppenni a Tisza menti kis település életébe, a szerénységben és a puritánságban élő, mégis szívükben gazdag emberek életébe. Jó volt érezni az adás örömét és a hála, szeretet, megbecsülés érzését. 

Márkus Barbara és az egyik megajándékozott
Márkus Barbara és az egyik megajándékozott
Márkus Barbara és az egyik megajándékozott
Márkus Barbara és az egyik megajándékozott
Márkus Barbara és az egyik megajándékozott
Márkus Barbara és az egyik megajándékozott
Ildikó és az egyik megajándékozott
Ildikó és az egyik megajándékozott
Ajándékot vittünk neki
Ajándékot vittünk neki
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak
Ilyen házakban laknak

 Szívünk-lelkünk megtelt mindezen boldogsággal és ezekkel az érzésekkel indultunk újra a hosszú úton, immáron hazafelé.

Köszönet minden adományozónak, minden embernek, aki lelkileg, vagy gyakorlatilag hozzátett ahhoz, hogy ez az önzetlen szolgálati út létre jöhessen! Áldás rájuk!


Sopron, 2016. január 6.


Márkus Barbara
Alapvető Emberi Értékért Közhasznú Alapítvány 
Soproni Önzetlen Szolgálatának vezetője