2017. október 1., vasárnap

Tábori nyár…


Néhány kedves család gyermekével az év elején fejest ugrottunk az emberi értékek végtelennek tűnő óceánjába. Közben rájöttünk, hogy csak akkor tudnak a gyerekek ebben a végtelenségben eligazodni, ha a szülők maguk is utat mutatnak, azaz az emberi értékeket, és az értékek megvalósításához vezető utat, tudást, gyakorlatokat maguk is használják egyéni, családi és tágabb közösségi életük folyamán. Az iránytű a szülők kezében van. Ameddig az iránytűt nem tanuljuk meg felnőttként helyesen használni, addig az csak egy értéktelen eszköz.

Így jött létre az érték-megőrző felnőttek tábora Kondorfán vezetésével, ahol az édesapák és édesanyák is belső késztetést éreztek arra, hogy tudatosabb életvitelt alakítsanak ki a mindennapokban, és gyermekeik boldogsága érdekében pozitív megnyilvánulásaikat megerősítsék, nem kívánatos dolgaikat, szokásaikat átértékeljék és élettapasztalatukból keletkező határaikat feloldják.

Míg a felnőttek „játszottak” (játékokon keresztül mélyültek el az értékek világában), addig a gyerekekkel délelőttönként „farkaskodtunk” a közeli fenyveserdőben, mint egy igazi farkas falka, ahol volt a farkasoknak gyűlése és vezére, ahol sok mindent meg kellett oldani az erdő adta kihívások kapcsán, hogy igazi összetartó falka legyünk. Délutánonként pedig kedvékre művészkedhetett az, akinek kedve volt. Egy nap kirándulást szerveztünk a veleméri fény templomhoz, ahol a szülőkkel spirituális játékok segítségével éltünk meg mókás perceket és még szappanbuborékot is fújtunk a templomhoz érkező látogatóknak. Mondhatom, hogy eléggé ránk csodálkoztak. Jó volt újra gyermeknek lenni!

De miért is a szappanbuborék? Mit is szerettünk volna tudatosítani? Vagy ahogy Sai Baba mondja: A testhez való kötődés szüli az alkalmat a viszályokra. Az emberek testileg különböznek egymástól, amelyek lehetnek különböző színűek és képeségűek, de az istenség mindenkiben ugyan az. Az egy ember megnyilvánul a sokban, és ugyan az az egy Isten lakozik mindenkiben. Soha se higgyétek, hogy a test állandó. A test olyan, mint a buborék, az elme, mint egy őrült majom. Ne kövessétek a testet, ne kövessétek az elmét.” Egyszóval a lelkiismeretünket kell követnünk!
Az igyekezet már meg van. Az újfajta tudatosságot is saját gyermekünknek tekintjük és szeretetteljesen neveljük magunkban, hogy egyre bölcsebb legyen. Igyekszünk jó útra terelgetni, a félelmeinket leküzdeni a gyarlóságokat valódi szeretetté kovácsolni. Mind ezt szelídségre és türelemre törekedve tesszük, mert csak a gyengédségnek és türelemnek tud meghajolni a múltunk a bennünk rejlő jóság előtt.

A szülői szeretet - ha önzetlen – áll legközelebb az isteni szeretethez. Habár a gyerekek még nem mindig vannak tisztában szüleik önzetlenségével és nagyszerűségével, később megértik majd, mennyi hálával tartoznak nekik, hogy belevágtak az emberi értékek mélyebb megértésébe és legfőképpen a gyakorlásába.
Jó volt pár napig újra együtt lenni!

A beszámolót írta: Bodrogi Kati

Összefogás

Táborlakók 1


Séta

Templom

Kreativitás

Táborlakók 2