Néhány
kedves család gyermekével az év elején fejest ugrottunk az emberi
értékek végtelennek tűnő óceánjába. Közben rájöttünk, hogy csak akkor
tudnak a gyerekek ebben a végtelenségben eligazodni, ha a szülők maguk
is utat mutatnak, azaz az emberi értékeket, és az értékek
megvalósításához vezető utat, tudást, gyakorlatokat maguk is használják
egyéni, családi és tágabb közösségi életük folyamán. Az iránytű a szülők
kezében van. Ameddig az iránytűt nem tanuljuk meg felnőttként helyesen
használni, addig az csak egy értéktelen eszköz.
Így
jött létre az érték-megőrző felnőttek tábora Kondorfán vezetésével,
ahol az édesapák és édesanyák is belső késztetést éreztek arra, hogy
tudatosabb életvitelt alakítsanak ki a mindennapokban, és gyermekeik
boldogsága érdekében pozitív megnyilvánulásaikat megerősítsék, nem
kívánatos dolgaikat, szokásaikat átértékeljék és élettapasztalatukból
keletkező határaikat feloldják.
Míg
a felnőttek „játszottak” (játékokon keresztül mélyültek el az értékek
világában), addig a gyerekekkel délelőttönként „farkaskodtunk” a közeli
fenyveserdőben, mint egy igazi farkas falka, ahol volt a farkasoknak
gyűlése és vezére, ahol sok mindent meg kellett oldani az erdő adta
kihívások kapcsán, hogy igazi összetartó falka legyünk. Délutánonként
pedig kedvékre művészkedhetett az, akinek kedve volt. Egy nap
kirándulást szerveztünk a veleméri fény templomhoz, ahol a szülőkkel
spirituális játékok segítségével éltünk meg mókás perceket és még
szappanbuborékot is fújtunk a templomhoz érkező látogatóknak. Mondhatom,
hogy eléggé ránk csodálkoztak. Jó volt újra gyermeknek lenni!
De
miért is a szappanbuborék? Mit is szerettünk volna tudatosítani? Vagy
ahogy Sai Baba mondja: A testhez való kötődés szüli az alkalmat a
viszályokra. Az emberek testileg különböznek egymástól, amelyek lehetnek
különböző színűek és képeségűek, de az istenség mindenkiben ugyan az.
Az egy ember megnyilvánul a sokban, és ugyan az az egy Isten lakozik
mindenkiben. Soha se higgyétek, hogy a test állandó. A test olyan, mint a
buborék, az elme, mint egy őrült majom. Ne kövessétek a testet, ne
kövessétek az elmét.” Egyszóval a lelkiismeretünket kell követnünk!
Az
igyekezet már meg van. Az újfajta tudatosságot is saját gyermekünknek
tekintjük és szeretetteljesen neveljük magunkban, hogy egyre bölcsebb
legyen. Igyekszünk jó útra terelgetni, a félelmeinket leküzdeni a
gyarlóságokat valódi szeretetté kovácsolni. Mind ezt szelídségre és
türelemre törekedve tesszük, mert csak a gyengédségnek és türelemnek tud
meghajolni a múltunk a bennünk rejlő jóság előtt.
A
szülői szeretet - ha önzetlen – áll legközelebb az isteni szeretethez.
Habár a gyerekek még nem mindig vannak tisztában szüleik önzetlenségével
és nagyszerűségével, később megértik majd, mennyi hálával tartoznak
nekik, hogy belevágtak az emberi értékek mélyebb megértésébe és
legfőképpen a gyakorlásába.
Jó volt pár napig újra együtt lenni!
A beszámolót írta: Bodrogi Kati
 | |
| Összefogás |
 | ||
| Táborlakók 1 |
 | |
| Séta |
 | |
| Templom |
 | |
| Kreativitás |
 | ||
| Táborlakók 2 |
