2011. július 6., szerda

Erőpróba egy siófoki táborban

Június közepén a zalaegerszegi speciális gyermekotthonból tíz ifjút invitált az Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának  tagja, Kovács Béla és felesége Gunics Zsuzsanna – aki szintén az alapítvány tagja - , siófoki nyaralójukba három napra. A vendéglátásban segítségére voltak az alapítvány felnőttképzésén végzett oktatók is, akik számára igazi mélyvíznek ígérkezett a feladat, aztán egy felemelő közös élmény kerekedett belőle.

Tábori csendélet

Mikor a táborban jártam, sajátos idill fogadott. Az alapítványi tagok, az oktatók, a gyerekeik és az intézetis fiúk tökéletes elegyet alkotva lakták be a nyaraló szobáit, konyháját, kertjét, éppen beszélgettek, játszottak, cseresznyéztek. Túl voltak egy délelőtti foglalkozáson, az ebéden, és a délutáni teke-programig múlatták kedvükre az időt.

A speciális gyermekotthonból azok közül a fiúk közül jöhettek el tízen Siófokra, akik jártak az intézet egyik nevelőjének alapvető emberi értékekről szóló, napi egy órás tanfolyamára. Faggatózásomra pár fiú szívesen mesélt magáról:

F.-nek, aki hamarosan betölti a 18. életévét, és három hónapja már apuka, a baráti hangulat és a közvetlenség tetszett legjobban a táborban. A 16 éves A. arról is szívesen beszélt, talán túl szívesen is, hogy ő azért került a zalai gyermeknevelő intézetbe, mert iskolát került, és volt már dolga a rendőrséggel is rablás, súlyos testi sértés és autólopás miatt. Szerinte az emberi értékekről szóló tanfolyam jó irányba változtat az életfelfogásán. Azt mesélte, még mindig a délelőtti előadás hatása alatt áll, ahol arról néztek meg egy filmet, hogyan lehet imával tisztítani a vizet.
- És te ezt elhiszed? – kérdezem.
- Hát persze! Hiszek az imában, hétéves korom óta imádkozom – válaszolja.
A 17 éves E.,  - aki a következő tanévben készül befejezni a 8. általánost - bevallotta, azt hitte dögunalmasak lesznek a beszélgetések, foglalkozások, de egyáltalán nem azok. A többi program meg pláne izgalmas. A balatoni fürdőzés megvolt, de a tekézés, meg egy a paintball csata még hátravan.

A gyermeknevelő intézet igazgatójának vigyázó szeme

Szegedi János, a gyermekotthon igazgatója a táborozás második napján váratlanul megjelent. Úgy gondolta, meg kellett néznie, jó helyen vannak-e a gyerekei. „Az a tíz gyerek, aki itt van, mosolyog, ez a legfontosabb” – konstatálta már az első percek után megnyugodva.

Elmondása szerint a zalaegerszegi intézményben 48 fiút nevelnek. Lakói olyan 12-18 éves fiatalok, akik korábbi környezetükben semmiféle együttműködésre nem voltak hajlandók, és  zömük már a rendőrséget is megjárta; a kisebbek főleg lopás miatt, a nagyobbak közt többen élet- és vagyon elleni bűncselekmények miatt. Egy részük mentálisan is sérült. Az országban a zalain kívül még egy ilyen, hasonló létszámmal működő speciális intézmény található, ahol maximum két évet tölthetnek a fiatalok.

Az igazgató faggatózásomra beszélt arról is, hogy az Alapvető Emberi Érékekért Közhasznú Alapítvánnyal néhány nevelőn keresztül került kapcsolatba az intézmény, amit nem bán, mert az alapvető erkölcsi értékek általános érvényűek, és az oktatása bármilyen megközelítésben a gyerekek épülését szolgálja. „A puding próbája az evés” – fogalmazott, miért is engedte be az intézmény falai közé az alapítványt. Ma már a 40 közvetlenül gyerekekkel foglalkozó alkalmazottból ketten az alapítványhoz tartoznak, illetve követik útmutatásait. „A gyerekek közt élek, azonnal látom az eredményt” – mondta Szegedi János, hozzátéve, az alapítvánnyal történő együttműködés nyilván nem jelenthet eredményes terápiát mind a 48 fiatalnak, de ha csak 10-15-nek ad valamit, akkor már érdemes folytatni. Ezek a fiúk zömével erkölcsi problémákkal küzdenek, amit nem lehet „pallossal” megoldani, terápiára pedig nem hajlandók járni.

A fiúk a táborba három nevelő kíséretében érkeztek. Van közöttük olyan, akinek soha többé nem lesz ilyen élmény az életében – mondta az igazgató, aki szerint egy ilyen tábor azért jó, mert mutat egyfajta alternatívát a gyerekeknek arról, hogy így is lehet élni. Az övék lesz ezek után a választás, hogy melyik utat járják be.

Ahogy az oktatók látták

Barabás Gyöngyvér azt meséli, voltak a párjával aggályaik a táborral kapcsolatban, ahová négy gyerekükből kettőt magukkal hoztak, de megszégyenültek ezekkel az aggályokkal. „Olyan fantasztikus gyerekekkel és nevelőkkel találkoztunk itt, hogy nem is tudjuk, ki van körön kívül és belül, vagyis ki kit tanít és mire” - mondta.

Gunics Zsuzsanna óvodavezető, óvodapedagógus, az első alapítványi kurzus egyik oktatója szerint nem átlagos gyerekanyag került ebbe a táborba, és csodálatos volt megfigyelni, hogy rövid idő alatt mennyit változtak a résztvevő fiúk. „Bevallom, voltak kétségeim, de már fel vagyok dobva attól a nyitottságtól és sikertől, amit megtapasztaltunk” – fogalmazott, aztán néhány példát is említett, mit ért a siker alatt. A kötelező foglalkozáson kezdetben kifejezetten nagy volt a nyüzsgés, de a második napon már egy pisszenés sem hallatszott, és senki nem sérelmezte, hogy a tervezettnél tovább tart. Játszottak a gyerekek „bizalomjátékot” is, amikor egy ember középre áll, és a többiek elkezdik döntögetni, miközben neki pedig meg kell bíznia bennük, hogy nem hagyják elesni, és időben elkapják. „Ezeknek a fiúknak sugárzott a tekintetük játék közben, mintha megtapasztalták volna, hogy lehet lebegni drog nélkül is” - mesélte.

Kik is azok az oktatók?

2011.március 26.-i kezdettel Budapesten elindult az első alapvető emberi értékek oktatója (csoportvezető) képzés. Ez a képzés elsősorban arról szól, hogy hogyan hozzuk felszínre önmagunkban, és hogyan alkalmazzuk, vigyük be az alapvető emberi értékeket a saját otthonunkba (mindennapi életünkbe), munkahelyünkre. Ennek a programnak az oktatása ingyenes, és azok, akik a program oktatói (csoportvezetői) lesznek, kizárólag ingyenesen az alapítvánnyal együttműködve oktathatják a jövőben ezt a programot. Kovács Béla mb. egyetemi oktató Indiából hozta be az alapvető emberi értékek oktatása című licenszet, és azóta is  e program  országos szintű terjesztésén munkálkodik, mint a program egyik oktatója.

Gunics Zsuzsanna, az első alapítványi kurzus oktatója úgy látja, hasznos tapasztalatokkal járt az első csoport kiképzése. Egyebek közt például azzal kapcsolatban, hogy mit is kell és lehet kezdeni a látszólag nagyon száraz, ugyanakkor csodálatos tananyaggal, hogy emészthetőbb legyen. Az első tanfolyamot 1 férfi és 8 nő végezte el Budapesten, de például Bodrogi Katalin, az  alapítvány felügyelő bizottságának elnöke az elsők között ösztöndíjasként    három hónapos gyakorlaton vett részt Angliában egy alapítványi iskolában, ami egyben óvodaként  is működik.  Itt évek óta zajlik az alapvető emberi értékek oktatása. Azóta mások is lehetőséget kaptak arra, hogy ebben az iskolában tapasztalatokat szerezzenek arról, hogy hogyan lehet integrálni a „kötelező tananyaggal” az alapvető emberi értékek oktatását. Zsuzsanna a jövőbeni tervekről annyit mondott, szeretnék a külföldi ösztöndíjasok létszámát 4-5 főre emelni, továbbá megnyitni az alapítvány saját óvodáját és iskoláját.  

A táborban az oktatói munkát „élesben” először gyakorló Polgár Ildikó – aki egy termékforgalmazó cég adminisztrátora a főváros közelében – arról mesét, hogy már vett részt némi metafizikai „fejtágításon”, amikor kapcsolatba került az alapítvány első tanfolyamával. Kapott egy e-mailt a tanfolyam indításáról, és fogalma sem volt róla, hogy pontosan micsoda, de belevágott, aztán megtetszett neki a részben már ismerősnek tűnő tananyag. „Önmagam legyőzése volt a lényeg, sok ember előtt megszólalni, amiről egy idő után úgy éreztem, erre vágytam”- fogalmazta meg érzéseit.

Barabás Imre és Barabás Gyöngyvér, a négygyermekes házaspár együtt végezte el a tanfolyamot. Gyöngyvérnek a belső intuíciója súgta azt, hogy jelentkeznie kell rá, aztán magával vitte a férjét is. Meséli, volt már szülésznő, vendéglátós, idősgondozó, most pedig éppen a belsőépítész családi vállalkozásukban tevékenykedik. Tudja, hogy a magyarságával, és az emberek fejlesztésével még dolga van. A tanfolyamon kapott egy útmutatást, hogyan legyen hiteles.

Imre, a párja úgy látja, a képzés egyfajta rendszerbe szedte és értelmezte azt, amiről az élete szól. A tanultak alkalmazása irányt mutat a munkájában, a családban, a kapcsolatok építésében. Azt még nem tudja, hogy akarnak-e a jövőben önállóan képzéseket tartani, de az biztos, hogy a cégben dolgozó 30 alkalmazottal való kapcsolatban hasznát veszik a tanultaknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése