Immáron negyedik éve kelt útra az
Alapvető Emberi Értékek Soproni Önzetlen Szolgálata Balsára a Nyíregyházától 35
km-re fekvő apró kis faluba, ahol a település apraja és nagyja idén is nagy
szeretettel és örömmel fogadott bennünket.
A téli időjárás nem volt igazán kedvező
a rengeteg adomány szállításához és a hosszú, 7-8 órás úthoz. A teherautó és
utánfutója megpakolva rengeteg adománnyal: gyermek és felnőtt ruhákkal,
cipőkkel, gyermekjátékokkal, tartós élelmiszerekkel, de szívünkben a szeretet
mélységes erejével róttuk a kilométereket, míg estefelé megérkeztünk Balsára.
Behajtottunk a faluba, az ismerős kis utcákon keresztül egészen a kultúrházig,
ahol már gyülekeztek az asszonyok. Napokkal ezelőtt elkezdték fűteni a
helyiséget és vártak bennünket, most pedig öleléseikkel fogadták jöttünket.
Segítettek kipakolni: több tonna ruha, 220 kg zöldség, több száz kiló liszt, rizs,
tészta, konzervek, száraz-zöldségek, száz liter olaj, 50 kg mangalica szalonna és
rengeteg sütemény került ki a teherautóból a kultúrház egyszerű kis falai közé.
Közben köszöntöttük a helyi görög-katolikus templom tisztelendőjét, Sereghy
János atyát, akivel évek óta tartó kapcsolatban állunk, és a polgármester asszonyt, Somogyi Szilviát. Pár óra alatt közös erővel
egységcsomagokra szortíroztuk az élelmiszereket, kikészítettük a gyerekeknek a
játékokat, megterítve forró teát és süteményeket raktunk az asztalokra és
vártuk a település rászoruló családjait.
Hamarosan megérkeztek és helyet
foglaltak a széksorokon. Mint minden évben, szóban tolmácsoltam a soproni
adományozó kedves emberek meleg szeretetét, amivel gyűjtöttek, sütöttek,
vásároltak, hogy nehéz sorban élő embertársaiknak a lehető legnagyobb örömet
szerezzék. Ilyenkor mindig igyekszem megtudni a falu legégetőbb problémáit, az
emberek lelki gondjait és szavaimmal lelkesedést, motivációt ébresztek
szívükben. Az együttérzés a szeretet legfelemelőbb értéke, általa emberek
könnyei száradnak fel, a testvéri szeretet hatására a bánatos, keserű arcokon
megjelenik a mosoly tündöklő fénye. Most is ez történt… Néhányuk szeméből
örömkönnyek folytak. Megható volt ott állni előttük és érezni, ahogy a
szeretetben összefonódik szívünk. Aztán a gyermekek végtelen örömlázzal
válogattak a rengeteg játék közül, és örömmel konstatálták, hogy a kiválasztott
játékok „örökre” az övék lehetnek.
Sütizés, teázás közben pedig átadtuk az
élelmiszereket és megöleltünk mindenkit. Este még sokáig beszélgettünk
mindenkivel és egyre világosabbá vált bennem, hogy az ebben a kicsiny faluban
élő emberek egy szociálisan, intellektuálisan és érzelmileg zárt térben, zárt
közösségben élnek. A legnagyobb úr a félelem, mely ólomnehézséggel nehezedik a
hétköznapjaikra. Félnek kilépni e megszokott, jól ismert „biztonságból”, bár
érzik, hogy lehetőségeik korlátok közé feszülnek, és lépni, tenni kéne… De nem
mernek. Félnek a kihívásoktól, félnek a kockázattól és leginkább a saját
magukba vetett hit hiánya határolja el őket egy jobb élettől. Idén 4 napra
terveztük látogatásunkat, hogy még mélyebben megismerhessük az ott élő emberek
mindennapjait. A további napokon lelki segítséget nyújtottunk egyénileg és
csoportos beszélgetések kerete között is, valamint 30 kisnyugdíjas otthonába
látogattunk el személyesen és adtuk át az adománycsomagokat. Ilyenkor
belecsöppentünk a kis parasztházak nyirkos falai közé, ahol pöttöm nénikék,
törékeny bácsikák tengették napjaikat, környezetükben a legszükségesebb
tárgyakkal. Ahogy beléptünk arcukra mosolyt festettek és sürögtek-forogtak.
Tekintetükben ott ragyogott a hála, és az alázatos tiszteletük felénk. Megható
volt megérinteni az öreg törékeny kis kezüket és átölelni őket. Kávét főztek,
süteménnyel kínáltak, illetve tálcával nyújtottak át nekünk, csomagolva a
hazafelé utunkra is. Nagyon vártak már bennünket. Volt, aki fodrászhoz szaladt
előző nap, mondván: „így nem várhatom a soproniakat!” Csicseregtek, meséltek,
sírtak bánattól, örömtől. Nehéz szívvel láttuk életkörülményeiket, és sokaknál
a tehetetlenséget és a magányt.
Az utolsó napon búcsúbeszélgetésre
hívtunk mindenkit a falu másik kulturális terébe a CSŰR-be. Végtelen lelki
élménnyel lettünk gazdagabbak mindannyian. A kis falu lakosai általunk, mi
pedig általuk. Felemelő volt látni, hogy az érkezésünkkor oly keserű tekintetek
örömmel és boldogsággal ragyogtak vissza ránk. Az emberek lényéből sugárzott a
nagyobb életerő, tenni akarás, hit, remény fénye…
Köszönet Mindannyiotoknak, Nektek, kik
adtatok, és Nektek, akik fogadtatok!
2019.
január
Márkus
Barbara
a
Soproni Önzetlen Szolgálat vezetője
Fényképek:
 |
| Balsa1 |
 |
| Balsa2 |
 |
| Balsa3 |
 |
| Balsa4 |
 |
| Balsa5 |
 |
| Balsa6 |
 |
| Balsa7 |
 |
| Balsa8 |
 |
| Balsa9 |
 |
| Balsa10 |
 |
| Balsa11 |
 |
| Balsa12 |
 |
| Balsa13 |
 |
| Balsa14 |
