Az önmagunktól önmagunkig vezető út...

Önismereti csoport-foglalkozás Fonyódon

Mindig azt szajkózzák nekünk, hogy az Isten bennünk van, de ki a fene érti ezt? No, erről szól a fonyódi önismereti csoport-foglalkozás, ami kicsit más, mint általában az elmével és a tudatalattival foglalkozó önismereti tanfolyamok. Az AEÉ Klub csoport-foglalkozásainak célja a magasabb rendű önvalónk megismerése, illetve, hogy tudatosabbá tegyen minden résztvevőt az önmaga megismerésében. Rá akar ébreszteni arra, hogy az egyetlen igazi tudás; az önismeret.

Lakatosné Dörnyei Katalin szerint, aki az öt estéből álló ingyenes foglalkozások előadója, a legtöbb baj abból fakad a világban, hogy nem ismerik magukat az emberek. A nagyobb önismerettel egyszer csak megérthetjük, miért nem érezzük jól magunkat egy-egy helyzetben.

Kati ezt vallja: „Ha kiegyensúlyozott, boldog életre vágysz, akkor azt ne a külvilágban keresd, mivel azt csakis a belső „világod” megismerése útján érheted el, vagyis az önmagad „megtisztítása” által. Másként mondva a saját jellemed formálása által. Ez az igazi önismereti munka, a „szívmunka” lényege, mert aki Önmagát megismeri, az Istent ismeri meg.”

Itt egy kis ízelítő a tanfolyamból, amin nem csak a klub tagjai, hanem más érdeklődők is részt vehettek és vehetnek:

Az első foglalkozáson az öt Alapvető Emberi Értékről, valamint a lelket körülvevő burkokról – fizikai test, energia test, mentális test, szellem test, boldogság test –, és ezek megtisztításáról esett szó. A fizikai test megtisztítására bizonyára mindenki sok gondolattal és ötlettel rendelkezik. De vajon hogyan tisztítsuk meg azokat a testeket, amelyek körül ölelnek minket, de szabad szemmel nem láthatók.

Arról is gondolkodunk majd, hogy mi is az erkölcs, és mennyire lehet szubjektív az értelmezése? Spirituális értelemben az erkölcs, helyes cselekedet jelent, amely nem más, mint a tettekben kifejezett szeretet. Kétféle erkölcs van, az isteni, és a gyakorlati, vagyis világi. Az első, egyetemes és alapvető, a második az ember múlékony kapcsolataira, világi tevékenységére vonatkozik. Felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy vajon hogyan tudja a mai ember e kettős erkölcsiséget magában összeolvasztani? Hogyan éljek spirituális életet az anyagi világban?

Az önismereti csoport-foglalkozásokon az elméleti útmutatást gyakorlati kipróbálás követi, mert semmit sem ér az elméleti tudás az átalakulás nélkül. A csoport tagjai könnyen kivitelezhető, és az életük „önátalakítását” elősegítő lelki gyakorlatokat is megismerhetnek.

A fonyódihoz hasonló ingyenes csoport-foglalkozásokat Siófokon is tart az előadó.

-tt-

A Föld Szeretete

A természet varázsát ontja bőven.

A fűben, a virágban és a kőben.

Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra véle visszaélsz!

- William Shakespeare

A Föld csodálatos sugárzó lény. Ősidők óta imádják, és mivel a Föld az élet fenntartója, folyamatosan táplálja a rajta élőket levegővel, étellel, vízzel, fával, ásványokkal és sok más ajándékkal.  Ám az utóbbi pár száz évben az emberiség könyörtelen módon kizsákmányolta a földet haszon szerzéséért, vásárlók esztelen vágyainak, az öt érzék kielégítése miatt. Kezdetben az iparosított nemzeteket okolták ezért a katasztrófáért, de manapság az emberek mindenhol ugyan ebbe a hibába esnek.

Az olajtól és az ásványoktól fosztották meg a Földet, a tengerek kincseit learatták, az erdőket kiirtották és ahelyett, hogy mindezt a Földnek szeretetünkkel és törődésünkkel háláltuk volna meg, hulladékot temettünk belé viszonzásul. A földek szennyezettek, a tavak és folyók szennyezettek, a levegő szennyezett, még a nagy óceánok is szennyezettek.  Olyan sok mérget öntöttünk a Földbe, hogy már haldoklik. Egyértelműen látszik, hogy a Föld válságba került: földrengések, szökőárak, hurrikánok, kitörő vulkánok zavarták meg az időjárás természetes rendjét. A Földünknek szüksége van a segítségünkre.  

A levegő, amit belélegzünk, a víz, amit iszunk és az étel, amit vásárolunk, tele van szennyeződéssel. Mindegyiket meg kell tisztítanunk a légkör isteni névvel történő elárasztása által. Zengjétek a nevet boldogsággal a szívetekben. - Sai Baba

Az elmúlt évtizedekben, Japánban és más országokban is végeztek kutatásokat a víz tulajdonságaival kapcsolatban. (lásd, A víz igazi ereje; Masaru Emoto 2005) Egy kancsó csapvízen végeztek mikroszkópos vizsgálatot, amely csak a szokásos molekulákat mutatta. Ha egy negatív jelentésű szót - mint például az „ostoba” – írunk a kancsóra a vízhez közel, a molekulák sötétre változnak és eldeformálódnak. Ha viszont, pozitív jelentésű szót írunk a kancsóra, a molekulák gyönyörűek és fénnyel telivé válnak. Leghatásosabb pozitív értelmű szónak a „Szeretet és Hála” bizonyult. Egy teljesen szennyezett tavat alakítottak át úgy az emberek, hogy a tavat körülvették, együtt énekeltek, és így a szeretet és hála érzésével árasztották el. Mit is árulnak el számunkra ezek a kísérletek? Azt súgják, hogy tudunk segíteni. Utat mutatnak egy egyszerű megoldáshoz: imával és együttérzéssel, szeretettel és hálával, megváltoztathatjuk a fizikai valóságot. 

Most, nemcsak egyedül egy tó, vagy hegy, de az egész Földet és az öt elemnek is szüksége van erre a gyógymódra. A szeretetünkkel gyógyíthatjuk a Földet gyengéden és nagy figyelemmel. Eláraszthatjuk a Föld Anyát hálával, mindazért, amit önzetlenül a rendelkezésünkre bocsát, és tiszta szeretettel, az áldozatokért, amit értünk hozott. Nőként, utat mutathatunk.

" Eddig az ember magával a természettel küzdött; mostantól a saját természetével kell megküzdenie."  - Gábor Dénes

Most rajtunk a sor, hogy az értékeinket előhozzuk magunkból és megosszuk azokat a Föld Anyával, helyreállítva azokat az ártalmakat-amit az emberiség a tudatlansága által elkövetett ellene és okozott neki. Nincs különbség a külső és belső között, így a külső terveken dolgozás egy hatékony út a belső átalakulás fejlesztésére. Akár imával, meditációval, mantrával vagy vizualizációval, ezeket bárki végezheti. Ezekhez nincsen szükség előkészületekre és eszközökre. Akár egyedül vagy csoportosan, szakíthatunk néhány percet minden nap, hogy szeretettel és hálával árasszuk el a Földet. A Föld mindenhol a lábunk alatt van. Lehajolhatunk és megérinthetjük szeretettel. Ő az Anya aki soha nem hagyta abba az életünk táplálását. Most a mi feladatunk, hogy elkezdjük táplálni őt. Minden gondolatunkkal és szándékkal hozzájárulhatunk a  Föld gyógyulásához.

Diákrelax - Bekerült a NAT-ba a relaxáció és a meditáció

Beszélgetés Bagdy Emőke professzorral, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület elnökével A módszer eredményességét magyarországi felmérések is igazolják. A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület munkatársai 6 csepeli iskolában végeztek kérdőíves felmérést. A felmérésben rész vevő pedagógusok 74%-a szívesen venne részt a módszer iskolai bevezetésében, és maga is vállalná a relaxáció tanítását (Kaplonyi Csilla, 2012). Az Egyesület 12 osztály szintjére dolgozta ki azt a képzési rendszert, amely bekerült a Nemzeti alaptantervbe, valamint részben a kerettantervbe. Dr. Bagdy Emőke professzort, az Egyesület elnökét kérdeztük a módszer jelentőségéről, az iskolai alkalmazás lehetőségeiről, módjáról.A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület immáron 22 éves. Módszerspecifikus képzőhelyként működik, ahol posztgraduális felnőttoktatás keretében pedagógiai területen is akkreditált képzéseket vezetnek. A fővárosban, hat vidéki nagyvárosban, valamint Kassán és Kolozsváron is működik tagozatuk. Az Egyesület a magyar köznevelést is évek óta szolgálja. Munkatársai tevékenyen vesznek részt a tanárok és a diákok relaxációs képességének a fejlesztésére irányuló programban. A Diákrelax felépítése magába foglalja az autogén tréninget, a progreszszív relaxációt, mozgásmeditációt, interaktív relaxációt, stresszkezelést, a testtudatosságot, a szimbolikus gondolkodást, a tantárgyi szimbolikát, mesemunkát, és metatörténeti feldolgozást, és életkori bontásban illeszkedik az oktatási programokhoz. A testnevelés időkeretéből heti harminc percet vesz igénybe. Miért jó az, ha a Nemzeti alaptantervbe hivatalosan bekerül a relaxáció oktatása? A testi folyamatok és a testi egészség azon szabályozási elven működik, amelyet a mi kultúránkban rábíztunk az orvosokra, ezért korábban nem tanultuk meg az egészségünket saját magunk gondozni. Az egészségpszichológia fogalmát mi magunk is csak nem régóta ismerjük. Ennek feladata lenne, hogy az embereket megtanítsa arra, miképpen tudnak a saját egészségükről gondoskodni. Megtanulhatjuk, hogyan tudunk testileg, lelkileg és kapcsolatilag egészségesek maradni. Ennek a relaxáció azért szerves része,  mert átadható ismeret, a mindennapokba beépíthető életgyakorlat. Az egészségtudatosságot ki kell alakítanunk gyermekeinkben, ez felelősségvállalást von maga után. A mai zaklatott idegrendszernek megfelelő megerősítést, tápot kell kapnia. A leterheltség, a feszültség, a kimerültség, a pedagógusi kiégettség elkerülésének is egyik leghatékonyabb ellenszere lehet a relaxáció, a meditáció. Ahogy természetes, hogy a technikai eszközeinket rendszeresen szervizeljük, gondoskodunk azok működőképességéről, épp úgy törődnünk kellene önmagunk működőképességének, a testünk, lelkünk egészségének a karbantartásáról is. Kopp Mária vizsgálatai tragikus képet mutatnak e téren. Mit tehetünk mi magunk? A legnagyobb terhelés alatt lévő vegetatív idegrendszert, amelynek – nem túlzás – az eredeti teherbíró képességének 27-szeresét kell elviselnie, próbáljuk támogatni, óvni, gondozni. A self management, az öngondoskodás az egészségpszichológiának is központi tétele, fontos része. Meg kell tanulni. Hogyan lehet megvalósítani ezt az öngondoskodást? Bármilyen furcsa, minden nap pár percet rá kell szánni, hogy feszültségeinket csökkentsük, és fel tudjuk magunkat tölteni energiával. Ezzel a módszerrel ki tudjuk söpörni a szervezetből a fáradságot, a szervekre nehezedő kimerültséget, nap mint nap. Ha ezek a feszültségek nem halmozódnak fel, könnyebb egészségesnek, energikusnak maradni. A relaxációs eljárások igen sokfélék. A mozgásos, aktív, passzív, imaginatív – képi elemekkel dolgozó, vagy a belső, a tudat mozgására építő meditatív eljárások lehetővé teszik, hogy olyan szervezeti folyamatokat tudjunk gondozni, amiket más úton nem érünk el. A két agyféltekének különbözik a nyelve, a gondolkodásmódja. A két fél sajátos módon ért egyet, vagy különbözik. A különbözőségek működési csatájából adódnak olyan betegségek, mint például a neurózisok, az érzelmi élet zavarai vagy a magatartászavarok. A jobb agyfélteke döntően az érzelmi folyamatokat gondozza. Az érzelmi folyamatoknak a testtel, a szervekkel való kapcsolata olyan, hogy amikor érzekvalamit, akkor azt az érzést az egész testemmel érzem. Ha örömöt, boldogságot érzünk, az egész testünkben érezzük. A szorongást is egész testünkben érzékeljük, illetve egy-egy szervhez kapcsolódva. Pl. gombóc a torokban, vagy a gyomorgörcs feszültség esetén. Az egész test az érzetek hordozója. Amikor a bal agyfélteke, a gondolkodó rész nem tudja azonosítani a szorongás, a feszültség forrását, a jobb agyfélteke akkor is mindent tud, hiszen ez a rész áll szoros kapcsolatban a testi folyamatokkal. Az ősi kultúráknak része volt a meditáció, a relaxáció. A keleti kultúrák is ismerik és alkalmazzák ezt a tudást. A nyugati civilizáció, különösen a természettudományok előretörésével azokat a módszereket, amelyek a pozitivista, empirista tudományok követelményei szerint nem igazolhatóak, mellőzte. Az ilyen kultúrájú világban élő felnőttek még csak keveset foglalkoznak a jobb agyféltekés működés tudatos használatával. Ma már azonban könyvtárnyi szakirodalom, „evidence based”, azaz bizonyítékokon alapuló kutatások sora igazolja ezek hatékonyságát. Elegendő, ha a meditáció hatásával kapcsolatos legújabb magyar vizsgálatra utalok. Falus András genetikus profeszszor és Salavecz Gyöngyvér igazolták, hogy a meditálóknak a telomeráz enzimszintje magasabb, mint a nem meditálóké, a sejtek épségéért, „fiatalságáért” felelős enzim tehát fiatalon, jó erőben tartja a sejtjeinket. Úgy véljük, hogy az egészségmegőrzés, az egészséges állapot fenntartásának képessége nélkülözhetetlen a mai felgyorsult életritmus teljesítéséhez, az egészségesen működő társadalom kialakulásához. Mindannyiunk számára fontos, hogy a gyermekek már felkészültek legyenek erre, és megbetegedések nélkül bírják a terhelést. Nem kevésbé látjuk fontosnak, hogy az őket tanító pedagógusok is meg tudják  védeni magukat a kiégéstől, és képessé váljanak a megnövekedett kihívásokkal megbirkózni. Tapasztalataink egybeesnek a kutatási eredményekkel. Egyébként a relaxációs módszerekről bemutatófilmet is készítettünk, amely elérhető az egyesületen keresztül. Pedagógusok számára elindítottuk azt a kétszintű, kétszer harminc órás akkreditált képzési rendszert, amely 30–30 kredit pont értékkel bír, és feljogosítja a képzést elvégző pedagógusokat, hogy relaxációs szakvégzettséggel a Nemzeti alaptantervbe is bekerülő Diákrelax Programba becsatlakozzanak, azaz oktatók legyenek. Nem csak testnevelőknek szól a képzés. Minden pedagógus jelentkezését várjuk, akik úgy érzik, hogy ezzel a módszerrel hivatottan tenni tudnak a rájuk bízott gyerekekért, és saját egészségük megőrzéséért is. Óvodapedagógusok is jelentkezhetnek. Mi ad alapot arra, hogy a testnevelés tantárgyba bekerülhet a relaxáció? Hogyan nyert teret ez a tudomány és gyakorlat? Minek alapján fogadták be a döntéshozók a Nemzeti Alaptantervbe a relaxáció és meditáció oktatásának lehetőségét? Történetileg az EEG, az agyi elektromos folyamatok vizsgálatára alkalmas eszközök megjelenése után kezdett felfelé ívelni a relaxáció tudománya, mivel követhetővé váltak a hatására létrejövő, korábban egzakt módon nem igazolható idegrendszeri és szervi működésváltozások. Amikor a japánok bekapcsolódtak az európai relaxációs kutatásokba, elképesztő eredmények születtek. Ma már tudjuk, hogy a stressz károsító hatása megelőzhető és kivédhető rendszeres relaxációval, amely csak napi néhány percet igényel. A döntéshozók maguk is komoly vita tárgyává tették, bekerüljön-e egyáltalán a NAT-ba bármiféle relaxáció. Mégis, a felelősségteli, és naprakészen kulturált NAT bizottsági erők segítették elő a bekerülést. Kaposi Józsefnek és munkatársainak különösen sokat köszönhetünk. Mi a helyzet a meditációval? Az hogyan került be a programba? Mint a jobb agyféltekei tudati munka eszköze. Relaxált állapotban más a gondolkodás, analógiás, divergens, kreatív, ez minden eredetiségünk forrása. Nem misztikus dolog, belső lelki munka, határozott rendszerben folyik. Az érzelmi agy egyébként hatalmas erőt hordoz, ami kiaknázatlan. Az agy például aktívan dolgozik éjszaka, álmodással takarítja ki a testi feszültségeket. De tudományosan igazolt tény, hogy a jobb agyfélteke gyakran napközben is aktív, amikor a bal agyfélteke elfárad, olyankor a jobb agyfélteke belép. Ennek jele például, amikor napközben elrévülünk. Mivel a jobb agyfélteke a testi folyamatokkal van szoros összeköttetésben, értelemszerűen az ellazult állapot bekapcsolásával, a testi regenerálódási folyamatok is azonnal aktiválódhatnak. Amint megtanuljuk ezeknek a folyamatoknak a tudatos használatát, az egészségállapot megőrzésére sokkal nagyobb esélyünk van. Ennek felismerése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a relaxációs, és meditációs technika teret kapjon az iskolai oktatásban is, hiszen az egészségtudatosság kialakítása annál hatékonyabb, minél korábban kezdődik, lehetőleg már gyerekkorban. Önök 12 szintre dolgozták ki a Diákrelax Programot, figyelembe véve az életkori sajátosságokat. Milyen módon különböztetik meg akár az alsó és felső tagozatos gyerekek közötti különbségeket? – Minden életkori szakasznak pszichológiai szempontból is megvan a hozzáférési lehetősége. Ha figyeljük, hogy az emberi fejlődés hogyan zajlik, akkor pontosan ahhoz a fejlettségi szinthez illeszkedően érjük el a vegetatív idegrendszer befolyásolását. A jobb agyfélteke is iskolázható, bár eddig ezt a tudást csak részben használtuk. Eszköze a relaxált állapotú képzelet, amely különböző érzékszervi csatornákat működtet, ez a világ befogadásának a tapasztalati útja. Amikor érzelmi kapcsolatot tudunk létrehozni az ismereteinkkel, akkor nemcsak tudatosabbak leszünk, hanem a tudásunk is igazibbá, tudatos tudássá, kompetens, azaz cselekvőképes tudássá válik. A kutatási eredmények rámutatnak arra, hogy a csak bal agyféltekei elvontságon alapuló tanítás, a féloldalasság-megszüntetés nem halasztható. A jobb agyfélteke pallérozására épp olyan szüksége van az embernek, mint ahogy a bal agyféltekés tudás megszerzésének szükségességét senki sem vonja kétségbe. Azért az iskolában kell kezdeni ezt a munkát, mert ez az  életszakasz az, amikor az életre szóló útravalót megkapjuk. Mit profitálnak a gyakorlatban személy szerint a gyerekek abból, hogy az iskolai tanrendbe beillesztik a relaxációs és meditációs elemeket? Az előbb említett egészségtudat kialakítása, az egészség megőrizhetősége mellett mindenképpen előnyös hatása a módszer napi alkalmazásának, hogy megtanulnak játszva, másként tanulni, a tudásuk stabilabb, hosszabb távúvá válik, a kreativitásuk megnövekszik, bátrabban alkalmazzák a meglévő ismereteiket, visszanyerik a biztonság érzetüket, jobban kialakulvilágban lévő tájékozódási képességük, és a korábbinál jobban hozzáférnek saját tálentumaikhoz, tehetségükhöz is. Mindezek lehetővé teszik számukra, hogy racionális szempontból is, minden eddiginél jobb döntések meghozatalára legyenek  képesek a mindennapi cselekvéseik során. Kiegyensúlyozottabb, stabilabb személyiséggel rendelkezhetnek ezáltal, mint korábban a kortársaik. Hogyan lehet a módszerről többet megtudni az érintetteknek, illetve csatlakozni a programhoz? Milyen módon lehet jelentkezni a képzésre? A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület honlapján (www. relaxacio.hu) minden lényeges információ megtalálható, vagy felvehetik a kapcsolatot   képzési felelőssel, Németh Piroskával (nemeth.piroska@yahoo.com). Természetesen  minden megkeresésre válaszolunk. (A témáról professzor dr.Bagdy Emőkével készült 57 perces beszélgetés a Civil Rádió FM98 Merítés című műsorának awww.merites.hu honlapjáról meghallgatható, és teljes egészében letölthető. Dr. Bagdy Emőke a Civil Szalon vendége is lesz, ahová ezúton hívjuk meg azokat a pedagógusokat, nevelőket, intézményvezetőket, döntéshozókat, akár szülőket, akik személyesen, közös diskurzus keretében szívesen folytatják a párbeszédet a módszer iskolai szintű bevezetésének gyakorlati módjáról. A Civil Szalon rendezvényéről bővebb információkat a www.merites.hu honlapon találnak.) Forrás: Csaba Beatrix írása - Köznevelés online

Leonardo da Vinci

"Ahol a szeretet elkezdődik, ott véget ér az erőszak. A szeretet mindent legyőz."

Leonardo da Vinci egyszemélyben festő, szobrász és feltaláló volt, művei még ma is ezreket gyönyörködtetnek. 

A festő történetünk idején Milánóban, Itália egyik nevezetes történelmi városában élt. A parasztok még ma is legendákat mesélnek életéről. A vásártér egyik sarkát akkoriban madárkereskedők foglalták el. Gyönyörű madarakat árusítottak kalitkákban. A kis énekeseket Olaszország nagy erdőségeiben fogták, vagy aznap lopták ki a fészekből. Leonardo mindennap végigment a piactérre vezető utcán, és mindig meg lehetett találni a piacnak abban a sarkában, ahol a fekete szemű parasztfiúk a megrémült, szárnyukkal csapkodó, vergődő rabmadarakat árulták. Ezek a szakadt ruhájú, mezítlábas legénykék már lesték, mikor tűnik fel az utcán, majd egymást bökdösték, amikor a bolond festőt megpillantották, hiszen biztos üzletet sejtettek. Akármennyit is vásárolt össze egy-egy nap, a következő napon még többet akart. - Mire kellhetnek neki? - kíváncsiskodtak a fiúk, és talán te is szeretnéd tudni. Kövessük őt az úton, miközben átvág a nyüzsgő piactéren. Karja tele kalitkákkal, sőt még a hátán is kalitkák lógnak. A pletykás parasztok megmosolyogják, és háta mögött ujjal mutogatnak rá. A festő folytatja útját, míg ki nem ér a tágas rétre és a csalitos erdőszélhez, majd nagyon óvatosan, szelíden, örömtől sugárzó arccal egymás után nyitja ki a kalitkákat, és szabadon engedi a madarakat. A nyári égboltot boldog madárdal és füttyszó tölti be, amikor a madarak szabadságuk feletti szilaj örömükben a kék ég felé szárnyalnak. Leonardo da Vinci ott áll, és élvezettel figyeli a kis szárnyasokat, örömük ott visszhangzik az ő szívében is.Nem lehet eléggé csodálni a nagy festőt Isten kis teremtményei iránti szeretetéért.

Mit jelent számunkra a magyar nyelv?

Mit jelent számunkra a magyar nyelv? címmel rendezték meg a magyar nyelv napja központi ünnepségét november 13-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Honlapunk Balázs Géza előadását adja közre.

Úristen, ez érvényes kérdés? Megkérdezném: mit jelent Önök számára a levegő? A fény? A napsütés? A boldogság? A kiegyensúlyozottság? Az élet?

Egyáltalán, miért kell ilyen kérdést föltenni? Netalán azért, mert erősíteni kell magunkban, másokban az anyanyelv iránti szeretetet? Odaadást? Megbecsülést? Ma már a természet, az anyanyelv szeretetét is tanítani kell? Nem jön magától? Fordítsuk meg a kérdést: van, akinek nem jelent semmit? Van, aki nem szereti az anyanyelvét? S ha így van, miért kellene vele foglalkozni? Esetleg nem orvoshoz kellene az ilyet vinni? S mivel minden lehet tudományos kérdés, egy konferenciának anyanyelvbetegségek nevet adni?

Mit jelent számunkra a magyar nyelv? Tekintsük érvényes kérdésnek? Vagy csak költői-retorikainak? S inkább arra figyelmezzünk: vannak-e anyanyelvünkkel kapcsolatban teendőink? Vagy hallgassunk a gúnyolódókra, akik azt mondják, Szent István korában sem volt nyelvész, nyelvművelő pedig kiváltképpen nem, mégis megmaradt a nyelv, most mi a probléma?

Ünnepeljük a magyar nyelvet, avagy okos emberek gyülekezetében gondolkozni kívánunk a magyar nyelvről? Esetleg arról, hogy vannak itt új nyelvi-nyelvhasználati jelenségek? És hogy miként vélekedünk róluk? Hogy mi újság azzal a bizonyos szeretett-üldözött szlenggel, meg nyelvi infantilizálódással és persze a köznyelvvel? Beszéljünk korunk technokulturális fordulatáról, annak a nyelvre gyakorolt hatásáról? Az sms- vagy netnyelvről, esetleg digilektusról? Arról, hogy a gyerekek ezt az írásmódot azonnal elsajátítják, az akadémiai helyesírást pedig már nem? Vagy ez is fölösleges a gúnyolódók szerint, hiszen Gutenberg korában sem rendeztek a nyelvművelők konferenciát?

Arról kellene beszélni, hogy sokak szerint az anyanyelvekben metafizikai erő van? Idézzük Mezzofantit? Hogy a magyar nyelv különösen alkalmas a természettudományos gondolkodásra? Idézzük Tellert? Hivatkozzunk Czuczor Gergelyre és Fogarasi Jánosra, éppen 150 éve megjelent szótárukra? A magyar nyelv természeti rendjére? Az ebből kiinduló „szerves” magyar nyelvészeti kutatásokra? Vagy inkább a Czuczort-Fogarasit „naivnak” nevezőkre? Beszéljünk arról, hogy filozófusok-írók mondják ki: nő a világban a kommunikációképtelenség? S hogy a kommunikációképtelenségből fakad az idegenségérzés, s a gyűlölet apró tégláiból falak emelkednek, s hogy kommunikációképtelenség vezet az agresszióhoz?

Maradjunk házunk táján? Mondjuk el, hogy a mai magyar nyelv fejlett és változatokban gazdag nyelv? Esetleg említsük meg, hogy a határokon kívül persze már más a helyzet? Hozzuk szóba, hogy a magyar nyelv helyzetéről, jövőjéről Magyarországnak kötelessége gondoskodni? Hogy erre valószínűleg a világ másik 200 állama nem fog különösen odafigyelni?

Hogy a gondoskodás szükséges? Mert például a magyar nyelv és irodalom szakosok, tanárok képzése olyan alacsony szintre került, hogy a jövő évtől a határon túl több magyar szakost képeznek, mint idehaza? Hozzuk szóba, hogy a TIT korábban milyen áldásos tevékenységet folytatott a magyar nyelv hete megrendezésével? S most, 45 év után az a helyzet, hogy ma már csak egy nap a magyar nyelv hete? S azon az egy napon egyetlen fiatalt sem látni? Vagy térjünk át a médiára, persze a közszolgálatira? Hogy az 1976-ban megalakult rádiós nyelvi bizottság 2011-ben megszűnt? És erről még csak nem is értesítették őket? S azóta nyilván sokkal jobb a közszolgálati média nyelvi állapota? Hozzuk szóba, hogy talán közszolgálati feladat lenne a nyelvművelés?

Beszéljünk arról, hogy a közösségek építik fel a társadalmat? S a közösségek alapja a zavartalan kommunikáció, a beszélgetés? Hogy mennyire fontosak a színjátszók, a versmondók, a mesemondók, a népdalénekesek, a disputások (vitakörösök), a slammerek és talán a rapperek is (ha nem káromkodnának), s hogy az oktatás-nevelés kiterjesztésében milyen nagy szerepe van a szépkiejtésben, szövegértésben, retorikában, helyesírásban és grammatikában vetélkedő fiataloknak? Kell ezt bizonyítani? Bizonyítsuk úgy, hogy egyetlen negyedórára bekapcsoljuk bármelyik televízió bármelyik híradóját, és egy előadásra elegendő kommunikációs-nyelvi hibát gyűjthetünk?

Beszéljünk a magyartanárokról? A nyelvtanórákról? A bolognai folyamat által megvert félszakosokról? Akik akár kétévnyi tanulmánnyal a hátuk mögött állhatnak most katedrára magyar nyelvtant és irodalmat tanítani? A becsapott szülőkről, hallgatókról, egyetemi oktatókról? Vagy inkább azokról beszéljünk, akik már semmit se akarnak? Hiába lettek közfeladatot ellátó személyek, már csak a hátralévő éveket számlálják?

Beszéljünk inkább megszállottakról? Akik akkor is tenni és cselekedni fognak, ha ezért nem jutalom, hanem büntetés jár? Akik saját maguk pénzén viszik a gyerekeket a győri és sátoraljaújhelyi anyanyelvi versenyekre, mert az iskolák már nem tudják fizetni az útiköltséget?

Esetleg ecseteljük azt a pillanatot, amikor Kazinczy Ferenc emlékcsarnoka előtt, a kissé hideg októberi szélben középiskolások átveszik a jutalmakat és a jelenlévők szíve megtelik melegséggel? Hogy 20 éve egy olyan hölgy vette át a jutalmat, aki ma Magyarország 30. leggazdagabb embere, s ma középiskolások százait utaztatja saját alapítványával Széphalomba? Beszéljünk a nem csüggedőkről? Akik bíznak abban, hogy van értelme cselekvésüknek? Akadémiai elnökökről, miniszterekről, államtitkárokról, minisztériumi osztályvezetőkről, tanfelügyelőkről, pedagógiai központok munkatársairól, akik azt mondják, ez fontos? Esetleg említsük meg, hogy mindezt talán érdemes lenne egy nagy közös cselekvési programba szervezni? Hogy nem cselekedni mulasztás, de cselekvési terv, stratégia nélkül cselekedni botorság? Hogy lenne még mit tanulnunk racionalitásból: szervezetek ökonomikus működtetéséből?

Mit jelent számunkra a magyar nyelv? Nem tudhatom…, nem tudhatom, hogy Önöknek mit jelent, csak a tekintetükből olvasok. Nekem a szüleimet, testvéreimet jelenti, a szülőhazámat, a tájakat, amelyeket főként gyalogosan, kerékpáron és csónakon jártam be, a történelmünket, a barátaimat, a szerelmeket, a szűkebb és tágabb családomat, a munkatársaimat, a tanítványaimat… Tegnap este a Bárka Színházban voltam egy egyetemista társasággal. Egy ifjú hölgy, huszonéves, odafordult hozzám, azt mondta, hogy az édesanyját is én tanítottam. Elmondta, négyen vannak testvérek, s édesanyja azt mondta neki, hogy ha én fogom tanítani, akkor az jó lesz…

Nos, ezt jelenti nekem a magyar nyelv! Tanulni, művelni, együttműködni, feszültségeket tompítani, megszüntetni – átadni, és szeretetben megmerítkezni… Tudom, hogy erre alkalmas a magyar nyelv. A magyar nyelv.

Visszatekintés - Adventi ruha és ételosztás

2012. december 9., Sopron, Szent György Plébánia

Havas, hideg, igazi karácsonyt váró reggelre ébredtünk. Az első gondolatom az volt, vajon ebben a zord hidegben, hogyan fogják türelemmel végig várni e rászoruló, reményt vesztett, éhes emberek a sorukat? Hogyan fognak a hideggel és korgó gyomrukkal birokra kelni? Aggályom felesleges volt.

Egy héttel a kihirdetett időpont előtt, néhányan, összedugtuk a fejünket, s megbeszéltük a menüt. Elosztottuk, hogy ki mit süt-főz, gondosan ügyelve arra, hogy egyforma ételt ne vigyünk. A vasárnapi asztal ezen a napon bőségesre sikerült. Nemcsak családainknak főztük a finomabbnál finomabb étkeket, hanem gondoltunk azokra is, akiknek már nem adataik meg a finoman szállingózó, gyöngyöző húsleves, a vasárnapi rántott hús minden zugot betöltő illata. Ezen a napon nemcsak ételt készítettünk a rászorulóknak, hanem vittünk magunkkal kicsit ebből a fűszeres hangulatból, az otthonunk melegéből.

Rendezvényünknek Henczel Szabolcs Atya plébániája adott biztonságot nyújtó, szeretettel teli otthont. A plébániához érkezve a kapuban, jókora tömeg várakozott már. Ahogyan észlelték jöttünket, s talán az étkek illatát is, a morajló, beszélgető tömeg, egyszer csak elkezdett megnyílni. A maguk módján egymást figyelmeztetve, udvariasan álltak félre az emberek, hogy tenni tudjuk dolgunkat, hogy minél hamarabb átjuthassunk a várakozó tömegen, s hogy mielőbb részesülhessenek a „jóból”.

Az önzetlen emberi segítségnek, az összefogásnak, és a felajánlásoknak köszönhetően, bőségesre duzzadt nemcsak a kiosztandó meleg étel, a tartós élelmiszerek, a tisztálkodó szerek mennyisége, hanem a ruhák tömkelege is. Köszönet és hála azoknak az embereknek, családoknak, szervezeteknek, akik hozzájárultak e nemes cél megvalósításához. Köszönjük, hogy időt és energiát nem sajnálva mellénk álltak!

S a legcsodálatosabb tapasztalás mindenek felett, hogy ezek az emberek, akik az utcáról, a vizes, fűtés és energia nélküli otthonokból megérkezve, egy hangos szót nem hallattak. Sorukat  türelemmel, alázattal várták ki. Szívet facsaró látvány volt, ahogy átfagyott, koszos, remegő kézzel vitték néhányan magukkal az aznapra erőt, energiát adó meleg ételt. Közel háromszáz adagot tudtunk kiosztani. Minden falat kenyérnek, almának, konzervnek helye volt. Szemükből a hála és a köszönet sugárzott. Sokszor a szavakra nem is volt szükség. Elég volt egy felénk irányuló könnyekkel, meghatottsággal teli pillantás, amiben szavak nélkül köszönték meg a belőlünk áradó szeretetet, törődést, s hogy újra, még ha csak néhány pillanatra is, de embernek érezhették magukat.

Mert a mi célunk nemcsak az üres gyomrok megtöltése, hanem, hogy újra reményt adhassunk nekik. Hogy a nehéz pillanatokban is érezhessék, van hová fordulniuk. Nem tisztünk ítélkezni felettük, hiszen egyetlen percre sem hordtuk cipőiket, nem ismerhetjük sorsukat. A mi dolgunk, hogy melléjük álljunk!

Hiszen a szeretet határtalan és nem válogat!

Böcskey Gabriella

Farsangra

Többen is érdeklődtek, hogy mit tanácsolok annak, ki el akar indulni a lelki élet útján. Farsang lévén egy kissé vidámabban így válaszolok: 

Egyszer egy fiatal titán szerzetes nagyböjtbe így gondolkodott: 

"Böjt van, mindenki böjtöl, de én a magam előrehaladott lelki életével ki kellene valami sajátos, emelt szintű böjtöt találjak, valami olyant, mivel mindenkit leköröznék... Én előveszem azt a friss kolbászt, foglalkozom vele, mert úgy nehezebb legyőzni a kísértést..." 

Elé is vette, simogatta, szagolgatta, és valóban sokkal nehezebb volt így kitartani a böjt elhatározása mellett... 

Aztán arra gondolt, hogy: "lám ugye milyen erős akaratú vagyok, nekem ez meg sem kottyan, hiába na, én jobb vagyok mind oly sok kezdő..., de nem baj tovább megyek, karikákat vágok a kolbászból, így az a csodálatos illat szétterül a szobámban, én meg foglalkozom vele... és így még értékesebb lesz az önmegtagadásom... ". Így is tett, és valóban jó volt látni ahogyan a vágó deszkán szépen elterültek a jó fűszerezett kolbász karikák, ahogyan a kis zsírcseppeken felcsillant a ragyogó napfény... és aztán vágott melléjük szépen vöröshagymát, hogy ha már böjt, akkor legyen böjt... 

A "lelki" barátunk egy bizonyos idő után már nagyon meg volt elégedve a maga életszentségével és arra gondolt, hogy: "ez így nem nagy ügy, ezt egy kezdő is meg tudná tenni... az lenne igazán nagyszerű, ha a finom, friss kolbászkarikát a nyelvemre tenném, hogy átjárja a kolbász íze az egész számat... de a magam hatalmas akarat erejével nem nyelném le... ez lenne az igazi önmegtagadás..." 
Egy nagy csuklás, és a kolbász le is csúszott hátrafelé az önmagát oly sokra tartó ember nyelvéről. Mesterünk nem esett pánikba, pillanat alatt megvolt a válasza...: "Na ez lecsúszott a torkomon, de a következőre már jobban fogok vigyázni." 

Mi tudjuk saját magunkat a legkönnyebben becsapni. Néri Fülöp mondotta az Úrnak komoly önismerettel: "Uram, ne bízzál Fülöpben, mert Fülöp becsap téged"... Igen, mindannyiunknak tudnunk kell, hogy huncut az ember amíg meleg. Hajlamosak vagyunk a gyengeségre, a marék porból született lényünkről mondotta Szent Pál: "A lélek kész, de a test erőtlen..." 

Lelki titánunk jobban tette volna, ha nem a kolbásszal, hanem a jó Istennel, és szép igaz értékes dolgokkal foglalkozott volna... A molnár lisztes lesz, a kéményseprő kormos... Olyanná válok, akinek a társaságában töltöm az időmet... Ha Istenre figyelek, ha a lábához ülök, ha az Ő útját járom, akkor az ő útjának a pora fog rám rakódni és megszentelni engem... Szerintem nem teszik jól, akik folyamatosan a rosszal, vagy saját magukkal foglalkoznak. Mások hibája miatt mérgelődnek, és saját magukat emberekhez hasonlítják. Nekünk egyetlen iránytűnk, mércénk a Szeretet Istene kell, hogy legyen! 
Lelkünket fel kellene emeljük és kitárni a végtelen felé. Hiszem, hogy egyetlen perc, mit Isten szeretetében, e mindent megvilágosító tiszta fényben töltünk el, sokkal jobban megszentel, lelkünknek nagyobb hasznára válik mind megannyi óra, mit mások tökéletlenségének szapulására pocsékolunk. 

Isten szeret, és akkor leszünk szentek, ha az ő képére és 
hasonlatosságára alázattal, szép csendesen átalakulunk.. 

Szeretettel, Csaba t.