A már nem használt ruhák cseréjével
védjük a környezetünket. Ugyanis a ruhagyártás, jelentős környezetterhelő iparág,
energiafelhasználása hatalmas, óriási öko-lábnyommal rendelkezik.
Csak röviden
összefoglalva: a textilgyártás sok vizet, valamint földet használ a gyapot és
más rostok termesztésére. A vízbe kerülő mikroműanyagok 35%-a ruhákból kerül az óceánba, de nem ez az
egyetlen probléma. A textilgyárak mellékterméke mérgező szennyvízként végzi
olyan anyagokkal tele, mint ólom, higany vagy arzén, amik rendkívül károsak a
vízi és emberi életre. A ruhagyárak szennyvize közvetlenül a folyókba kerül. Csak
Bangladesben évente 22 000 tonna, bőrgyárból származó mérgező hulladék kerül
egyenesen a vízi utakra. A Greenpeace folyóirata szerint, ha a
fast fashion ilyen ütemben növekszik tovább, akkor a divatipar szén-dioxid
kibocsátása 2050-re eléri a 26%-ot. Emellett pedig Kína, Banglades és
India azok az országok, amelyek ruháink nagy részét gyártják, az előállított
ruhadarabok szállítása is rengeteg energiát igényel. További említésre méltó, szomorú tény, hogy
mindehhez hatalmas területeken irtják ki az erdőket, hogy legelőknek és
termőföldeknek helyet adjanak.
A fogyasztói „vedd meg – használd - dobd
ki, és vegyél újat” szemlélet helyett a ruhaneműk is jobb sorsot érdemelnek,
ahogy a Földünk és az egész emberiség, akiknek tagjai némely helyeken hatalmas
kidobott ruhaszemét hegyeken keresgélnek, mint Chile-ben az Atacama sivatagban,
vagy embertelen körülmények között dolgoznak, hogy időre elkészüljön a legújabb
kollekció.
Rászorulóknak segélyszervezetek
rendszeresen szerveznek ruhagyűjtő akciókat, és Alapítványunk is kiemelt
feladatának tartja ezt, szociális és környezetvédelmi szempontokból egyaránt. Azok
a ruhák, amik megmaradtak, a
rászorulóknak lettek eljuttatva, amiről minden résztvevő maga gondoskodott,
átérezve így a szociális segítségnyújtás örömét is. Biztosan folytatjuk:
találkozzunk ősszel is!
Kövecsesné Horváth Helga
