Hála és köszönet - A legszebb karácsonyi ajándék...

December 20-án reggel elindultam, hogy a Parola élelmiszer üzletlánc által felajánlott adományokat elhozzam az üzletekből, azzal a teherautóval, amit a Walter Kft. adott számunkra segítségképpen, hogy az adományokat az osztás helyszínére szállíthassuk. Még aznap délután Tóth Lajos barátommal az alapítványunk (Alapvető Emberi Értékekért Alapítvány) raktárából is a helyszínre (Szent György Plébánia) szállítottunk a ruha - és játék adomyányokat, majd aznap estig a segítőinkkel szétválogattunk és előkészítettünk mindent a vasárnapi osztásra.

 Szombat délutánra beszélgetős estet hirdettem meg rászoruló családok és hajléktalan embertársaink részére, melyre megérkeztek Győrből Bodrogi Kati  és Fonyódról Lakatosné Dörnyei Katalin alapítványi társaim is. Ilyenkor nem szokott nagy érdeklődés lenni, hiszen gyakorlatilag semmit nem osztunk, csak felemelő, szívmelegítő gondolatokat. Mégis elállt a lélegzetem, amikor elkezdtek gyülekezni az emberek a Szent György plébánia Jezsuita termébe. Csak jöttek, jöttek és már nem volt ülőhely, így sokaknak állniuk kellett. Mégis maradtak és engedték, hogy szavaimmal megnyissam a szívüket és a reménytelenség fátylán át beszűrődhessen a remény és az önmagukba vetett hit tiszta fénysugara.

 Aztán egy 10 percre Henczel Szabolcs atya is - aki most már évek óta ad bizalmat és helyet számunkra az önzetlen tevékenységünkhöz - bejött a terembe és karácsonyi felemelő gondolatokat osztott meg mindannyiunkkal.Az emberek még sokáig maradtak és beszélgettünk. Mire a program végére értünk, lassan eljutott a szívükig minden gondolat, amit igyekeztünk elültetni bennük: „Kiállni a saját sorsunkért, aminek felelősei vagyunk.; Hinni, hogy képesek vagyunk kilépni az esélytelenségből.;   

Érezni, hogy egymás segítése és az emberi értékeink, erőt és lehetőséget adnak egy jobb és boldogabb élet eléréséhez. ...”  A búcsúzáskor - miközben sokak könnyes és hálás szemekkel jöttek átölelni - kuponokat osztottunk másnapra, mellyel a meleg ételen és ruhákon kívül egy nagy táska tartós élelmiszerhez is juthattak rászoruló embertársaink. Közben megállapodtunk, hogy ennek a beszélgetésnek lesz folytatás és többször fogunk így találkozni. A legmeghatóbb egy cigány kisfiú volt, aki úgy szorított és ölelt, hogy nem is akart elengedni és azt mondta: "Köszönöm neked!"...

Köszönet minden kedves Ismerősnek és Ismeretlennek, a sok és szeretetteljes munkájukért, köszönet azoknak, aki hallva önzetlen szolgálatunkról ruhákat és tartós élelmiszereket juttatott el hozzánk. Adományaitoknak köszönhetően karácsonykor sikerült több szegény család gyermekinek a fa alá ajándékot juttatni, és egy család gázkazánját megjavíttatni, hogy legyen melegvízük és fűtésük az ünnepekre!

Én pedig köszönöm a Jó Istennek mindezt a csodát, mert ez volt számomra a leggyönyörűbb ajándék... Minden csepp könny és minden mosoly további erőt adott és szívembe boldogság költözött..  KÖSZÖNÖM...

"De jó lenne, ha egyre többen mernénk ajándékká válni egymás számára! Hihetetlen, szédületes távlatok lennének az emberiség előtt, ha minél többen rá mernénk lépni a szeretet útjára!" Szeretettel: Márkus Barbara az Alapítvány munkatársa

Tiszta szívre hangolva

A szív – nem csak testünk motorja, hanem – átvitt értelemben és sokkal hangsúlyozottabban a lelkünk szentélye is. Életünk központja, ahonnan minden jó és rossz gondolat származik, vágyaink hangos szülőotthona és csendes temetője is egyben. Gondolataink, szándékaink valójában a szívünkben születnek. Értelmünk tulajdonképpen csak a második állomás. Azért érzékeljük tévesen mégis elsőnek, mert a szívben fogant gondolatokat és érzéseket éppen az értelem szüli világra bennünk azáltal, hogy betű-, vagy hangtestbe öltöztetve konkrétan is megfogalmazza őket.

Általa „vesszük először észbe” mindazt, ami bennünk időtlenül zajlik. „Boldogok a szívükben tiszták” – mondja Jézus. Minél inkább elcsendesedem e mondat titka előtt, annál inkább érzem, hogy forradalmian bátor üzenete van a ma észembere számára. Az értelmi képességei miatt magát szinte félistennek gondoló ember minden bizonnyal kedvesebb lenne, ha ez a mondat így hangzana: „Boldogok a tisztán gondolkodók, a keveretlen tudatúak, az ésszel minden mélységet belátók, mert szellemi erőfeszítéseikben megjelenik az Isten.” De Jézus nem erről beszél. Ismer bennünket, s nagyon jól tudja, hogy a szív érzelmi tisztasága nélkül soha nem juthatunk el Isten „látására”. Hiába az erős akarat aszketikus megfeszítése, hiába magas szintű képzettség, vagy teológiai ismeret, a szív tisztasága nélkül mindez csupán az „ÉN” csendes agóniája azon a rozoga kereszten, melyet szánalmas emberi erőlködésből tákolunk, hogy rajta az égbe emelkedjünk. Igen sokáig kell haladnunk az alázat ösvényén, hogy megértsük: amíg az Énünk látását erőltetjük, rejtve marad előttünk az Isten, mert Őt csak a „saját szemével nézve” ismerhetjük fel.

Ez valójában azt jelenti, hogy csak a bennünk élő Istenre hangolódva vagyunk képesek igazán meglátni a másokban élő Istent is. Az átadottságnak ezen a szintjén már teljesen közömbös, hogy teológiai professzorok, vagy a Szentírás mondatait gyermeki egyszerűséggel befogadó laikusok vagyunk-e. Egyedül a szív tisztasága számít. Az őszinte vágy, hogy Vele, Benne és Általa éljünk.

Isten hallatlan bölcsességét dicséri, hogy ebben teljesen azonos esélyt biztosít mindannyiunk számára. Így aztán előfordulhat, hogy egy elmélyült hívő többet tud Istenről, mint a gyülekezetet vezető pap, aki teológiai tudásának súlyos kőtáblái alól nem engedi magában feltámadni az Élet Urát. Minden ember tiszta szívvel születik. Gyermekkorunkban is még mind tisztaszívűek vagyunk. Ahogy azonban lassan cseperedünk, automatikusan megtanuljuk – átvesszük – azoknak az embereknek a gondolkodásmódját és értékítéletét, akik körülöttünk élnek. A szüleinkét azért, mert szeretjük őket, és azonosulni akarunk velük. Más domináns személyekét pedig azért, mert félünk, ha nem hasonulnánk hozzájuk, akkor helyzeti előnyüket ellenünk fordíthatnák. De olyan is van, amikor egyszerűen csak a valahová tartozás vágyától vezérelve simulunk bele egy csoport gondolkodásmódjába és stílusrendszerébe, mert szükségünk van egy társaságra, amelyik értékel és elfogad. Mivel nem vagyunk elég erősek önmagunkban, szinte kényszerítő erővel érezzük, hogy mindenképpen tartoznunk kell valakikhez és megfizetjük az árát.

Környezetünkhöz alkalmazkodva így veszítjük el lassan Istentől eredendően kapott tisztaszívűségünket. A bennünk még felnőttkorban is élő isteni gyermek köré így épülnek a lelkünkben áthatolhatatlan börtönfalak, amelyeknek minden téglája egy-egy másoktól átvett előítélet. Néha már csak későn ébredünk rá a tragédiára: miközben félelmeink és belső bizonytalanságunk miatt az előítéletek börtönébe zártuk a gyanús világot, magányos börtönőrként úgy éltük le az életünket, hogy senkit sem mertünk szeretni, és senkitől sem mertünk szeretetet elfogadni. Ha ezt az oly sok ember számára valóságos tragédiát el akarjuk kerülni, vissza kell találnunk gyermekkorunk tisztaságához. Élőítéleteink áthatolhatatlan labirintusát lebontva ki kell szabadítanunk a bennünk élő mindenre és mindenkire nyílt szívvel rácsodálkozó gyermeket. Ítélkezés helyett meg kell tanulnunk szemlélődni, érdeklődni és figyelni. Így kifejlődhet bennünk a megértés és együttérzés karizmája, ami nélkül nincs tisztaszívűség.

Valójában azonban ennél sokkal többet és sokkal kevesebbet kell tennünk. Vágyakozó gyermeki szeretettel kaput nyitni csalódásoktól megkeseredett és fájdalmaktól összetört szívünkön, hogy Isten gyógyító szeretete betölthesse lelkünket. Enélkül a belső gyógyulás nélkül nem juthatunk el a tisztaszívűségre. A tisztaszívűség legalapvetőbb feltétele ugyanis az Isten szeretetével való boldog megelégedettség és önmagunk helyes szeretete. Olyan „állapot” ez, amelynek eléréséért naponta „benső zarándokutat” kell tennünk az Élő Vizek forrásához. Élőre haladva saját utunkon lassan megtapasztalhatjuk, hogy a szív tisztaságát emberi erőlködéssel elérni nem lehet. Elég egyszerűen csak hagyni, hogy a bennünk élő Isten irgalmas szeretettel nézzen rajtunk keresztül a világra. Ez a szeretet nyitottá tesz minket a megértésre, a megértés elfogadóvá tesz, az elfogadás pedig lebontja bennünk az előítéletek falát. Ez az előítélet-mentes gondolkodás pedig erőlködés nélkül vezet el minket a tisztaszívűségre.

forrás: www.szepi.hu

Aranyos tábor Sümegprágán

1.    Aranyos Tábor Sümegprágán.

Július 9-től 13-ig került megrendezésre Sümegprágán az 1. Aranyos Tábor, amely Purisaca Golenya Ágnes írónő kezdeményezésére indult el. Hasonlóan spirituális érdeklődésű, az életet jobbá, élhetőbbé tenni kívánó emberek jelentkezését vártuk a táborba, melynek távlati célja olyan közösséget, közösségeket létrehozni, ahol egymást segítve, a terheket egymásról levéve ki-ki a számára legmegfelelőbb tevékenységben  munkálkodva  építheti önmagát, a közösséget, a nemzetet, a Világot.

Miért "Aranyos" Tábor?

Az alkimisták örök célja: rálelni az "aranycsinálás" titkára. Miért kellene arannyá válnunk mi magunknak? Mert az arany szimbolizál egy olyan tiszta, salaktól mentes értéket, aminek az  előállítása fáradságos munkával, magas hőfokon történő égetéssel, olvasztással, tisztítással lehetséges (beavatások, vagy a szellemi szauna, ahogy én elneveztem:)), hogy ebben a múlandó világban relatíve örök legyen. Ezen kívűl Nap-szerű fém, ami világunk egyik legfontosabb princípiuma és energiája. Az egész Élet egy misztérium, minden napunk egy beavatás. Ha ma már "aranyosabb", sőt, "aranyabb" vagyok, mint tegnap, hálát adok a Teremtőnek! (részlet az írónő honlapjáról: http://golenya-agnes.hu/)

Jóval többen jelentkeztek, de végül is 24 hölgy - orvos, jogász, mérnök, pedagógus stb. - jelentkező érkezett a 6 szervezőn túl, közülük ketten Nyugat-Európából. Nem lepett meg bennünket, hogy csak nők érdeklődtek

SZERVEZŐK:

• PURISACA GOLENYA ÁGNES ÍRÓ, KUTATÓ (AZ ARANYOS TÁBOR ÉS ARANYOS KÖR ALAPÍTÓJA)
• LAKATOSNÉ DÖRNYEI KATALIN, AZ ALAPVETŐ EMBERI ÉRTÉKEKÉRT ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA,
• ISTENES GYŐZŐ "HIVATÁSOS" VILÁGJÁRÓ ÉS SEGÍTŐ
• BARANYAI MÁRTA FESTŐMŰVÉSZ www.cork-painting.hu
• GULYÁSNÉ SZALAI GABRIELLA "SZELLEMI" ÍRÓ, ASZTROLÓGUS
• GYŐRI TÜNDE (www.lelekkut.eoldal.hu/ http://www.eresztveny.eoldal.hu/

 A sümegprágai Művelődési Házban  megtartott  nyílt nyitó est a Szférák Zenéje címet kapta. Mivel az ember és a világ 70%-a víz, a zene és a víz megdöbbentő kapcsolata adta a témát. Vízben születtünk, víz nélkül meghalunk. A japán Emoto professzor vízkristály kísérleteiről néztünk meg egy filmet, ahogy bemutatja az ének, a zene, sőt az ima hatását a vízkristályokra. 

Itt elsősorban az ember saját maga, embertársai és a Föld iránti felelősségéről beszéltünk. Itt kap jelentőséget, hogy Aranyos Emberekként tudunk-e vigyázni a ránk bízott kincsekre, tudunk-e „inni adni a szomjazóknak”  törődéssel, szép szavakkal, szeretettel? A zenei programot Alexander Horsch és Pápai Mária Aranypajzs együttese nyújtotta. Az Aranyos Tábor résztvevői ezzel a különleges ingyenes esttel köszönte meg Sümegprága vezetőségének és lakóinak vendégszeretetét.  

A további 4 nap Purisaca Golenya Ágnes által írt regénytrilógia   (Az Aranyasszony útja, Az Aranykapu, és  A Perui Papnő ) Égi tanításainak feldolgozásával folytatódott.

A program megszervezésében és az  alapvető emberi értékekről szóló tanítások és  lelkigyakorlatok témájában nagy szerepet vállalt Lakatosné Dörnyei Katalin az Alapvető Emberi Értékekért Alapítvány képviseletében.

Nekem is hatalmas élmény volt a résztvevők tapasztalatait hallgatni és megérezni, hogy az összetartás és a Szeretet ereje mire képes.

Már tervben a következő tábor…

Istenes Győző

Tolsztoj – Levélrészlet

Minden nevelés alapjául elsősorban azt kell megtennünk, amit iskoláinkban egészen elhanyagolnak, nevezetesen a vallásos életfelfogást, mégpedig nem is annyira oktatás formájában, mint inkább olyan módon, hogy a tanítási tevékenység vezető elve legyen. A vallásos életfelfogás, amely véleményem szerint a mai embernek életalapul szolgálhatna, s kellene is hogy szolgáljon, röviden összefoglalva a következő: Életünk értelme ama végtelen lény akaratának teljesítésében áll, amelynek részéül magunkat tudjuk. Ez az akarat minden élőlénynek, kiváltképpen pedig minden embernek egyesítésére irányul, általános testvériségre, amelyben az emberek egymás szolgálatára állnak. (…)

Ez a testvériség gyakorlati dolog, az élet legfőbb parancsa, s ezért alapjául kell hogy szolgáljon a nevelésnek, tehát mindaz jó és fejlesztendő, ami a gyermekeket erre az útra vezeti, míg mindazt, ami ennek az ellenkezője, el kell fojtani bennük. A gyermekek mindig abban az állapotban vannak – s minél fiatalabbak, annál inkább –, amelyet az orvosok a hipnózis első stádiumának neveznek, s kizárólag ennek az állapotnak köszönhető, hogy tanítani és nevelni lehet őket. (Ez a határtalan befolyásolhatóság teljesen kiszolgáltatja őket a felnőtteknek, miért is sohasem lehet eléggé óvatos az ember, mivel és hogyan hasson rájuk.) Az emberek tehát mindig a befolyásolhatóságuk révén tanulnak és nevelődnek. Ez a befolyásolás kétféle lehet: tudatos vagy öntudatlan. Mindaz, amit a gyermekek tanulnak, az imádságoktól és a meséktől kezdve a zenéig és a táncig: tudatos befolyásolás. Mindaz, amiben a gyermekek óhajtásunktól függetlenül követik a példánkat, főként pedig életmódunkat, cselekedeteinket: öntudatlan befolyásolás. A tudatos befolyásolás neve tanítás, művelődés, az öntudatlan befolyásolás a példa, a tulajdonképpeni nevelés, vagy ahogy én mondanám, a felvilágosítás. Társadalmunk egész figyelme az első befolyásolás felé fordul. Az utóbbit, mivel életünk gonosz, lebecsüljük. Az emberek vagy nevelők eltitkolják (s ez a legközönségesebb eset) a maguk és a felnőttek életmódját a gyermek előtt, amennyiben kivételes helyzeteket teremtenek a számukra (katonai iskolák, nevelőintézetek, penzionátusok és hasonlók), vagy pedig tudatosítják azt, aminek a tudattalanban kellene lejátszódnia, erkölcsi életszabályokat tanítanak, amelyekhez mindenkor hozzá kellene fűzniök: Fais ce que je dis, mais ne fais pas ce que je fais. (Tedd amit mondok, de ne tedd, amit cselekszem.) Ez az oka annak, hogy a mi társadalmunkban a tulajdonképpeni műveltség oly kevéssé van arányban a tudományos képzettséggel, s hogy az igazi nevelés és felvilágosítás nemcsak hogy maradi, de egyáltalán hiányzik. Amennyiben valahol már rábukkanunk, úgy többnyire csak szegény munkáscsaládoknál. Márpedig a kétféle gyermeki befolyásolhatóság, a tudatos és a tudattalan közül a második, azaz a tudattalan erkölcsi felvilágosítás összehasonlíthatatlanul fontosabb úgy az egyes gyermek, mint az emberi társadalom szempontjából. (…)

Ezért olyan fontos a nevelésben az öntudatlan befolyásolás. Ám, hogy ez a befolyásolás igaz és erkölcsös legyen, ahhoz az kell – szörnyű bevallani –, hogy a nevelő élete teljesen jó legyen. Mármost miféle életet nevezünk jó életnek? – kérdezhetnétek. A jó életnek rendkívül sokféle változata van, de mindegyikben szerepel egy közös fővonás, mégpedig törekvés a szeretetben való tökéletesbedésre. Ha ez a törekvés megvan a nevelőben, s befolyásolja általa a gyermekeket, akkor a nevelés egész biztosan nem lehet rossz.

Kagylókürt magazin 1996/20.

Étel- ruha- és játékosztás Sopronban

Minden évben tavasszal, a húsvéti ünnepek környékén, és adventkor szervezzük meg nagy gyűjtésünket, melynek eredményeképpen rengeteg tartós élelmiszert, meleg ételt, ruhát, játékot és tisztálkodó eszközöket, valamint mosószereket és süteményeket oszthatunk rászoruló embertársaink számára.

Évről évre érezhető, hogy az emberek egyre nagyobb számban vesznek részt tevékenységünkben, mert szívüket megérinti az adakozás és segítségnyújtás szeretetteljes érzése. Jó látni, ahogy sokan jönnek pakkokkal, arcukon boldogság és mosoly, hogy segíthetnek. Az év többi részében is számos adományt kapunk, amit folyamatosan gyűjtünk. Nemrég sikerült szert tennünk egy szerény kis raktárhelyiségre, amit egy soproni kedves barátunk biztosít számunkra. Nagy dolog, hiszen sajnos az önkormányzat ezidáig elzárkózott attól, hogy bármilyen formában segítse munkánkat. De hála a város közösségi erejének, plébániák, cégek, élelmiszerüzletek és magánemberek álltak be közénk a sorba és vállalják fel évről évre a rengeteg munkát, mely a gyűjtéssel és a szervezéssel jár.

Hálás köszönet mindazoknak, akik az osztáson személyesen is részt vettek, sütöttek, főztek, hogy minél gazdagabb, egészségesebb és finomabb étel kerüljön hajléktalan és rászoruló embertársaink elé. Megható, hogy most már sokadik alkalommal jönnek segíteni az osztás előtti készülődésben, és az utána következő hatalmas takarításban olyan édesanyák, akik maguk is sokgyermekes családjuk lévén rászorulnak a támogatásunkra. Kérés nélkül automatikusan mellénk állnak, nem sajnálva tőlünk szorgos kétkezi munkájukat és keményen dolgoznak a csapatban. Mostanában több fiatal diák is csatlakozik a munkához, ami külön példamutató cselekedet a mostani generáció számára.

Az áprilisi alkalommal is sokan voltunk. A rászoruló megjelentek száma sajnos egyre nő, de mi igyekszünk minden embernek több fogásos meleg étellel szolgálni, csomagolni tartós élelmiszert és tisztító eszközöket, amivel egy-két hétig segíthetjük az életüket. Az egyik kondérban -melyben 100 főre készült gulyás-, maradt még néhány liter finom falat. Autóval átszállítottuk az osztás helyszínéről az átmeneti szállóra, ahol hatalmas örömmel fogadták az ott tartózkodó rászorulók.

Minden alkalommal este nagyon fáradtan, de a szívünkben hatalmas örömmel zárjuk a programot. Önmagunknak is adunk azáltal, hogy átélhetjük a megtapasztalást: másokat boldoggá tenni, és a szeretetért cserébe hálás mosolyt és könnyeket kapni.

Szívből kívánom, hogy minél több embernek része legyen ebben a csodálatos, felemelő élményben.

Szeretettel:

Márkus Barbara

soproni önzetlen szolgálat

Adományozás Nágocson

Szívből köszönjük klub tagjainknak és a fonyódi embereknek azt hogy Immár ötödik alkalommal vihettünk adományokat Nágocsra az "Árvácska" Anya és Csecsemőotthon lakói részére. Nagy mennyiségben adtunk át 2013.július 16.-án  gyermek és női ruhákat, valamint játékokat az erre rászorulóknak. Az Otthon jelenleg is "telt házzal" működik, különböző korú gyermekek élnek itt édesanyjukkal. Akik ide kerülnek  olyan élethelyzetben vannak jelenleg, hogy nincs semmijük és nincs hol lakniuk sem, ezért minden apróságnak örülnek amit kapnak, szükségük van a támogatásunkra. Folyamatosan gyűjtünk az Otthon lakói részére ruhákat, cipőket, játékokat, és tartós élelmiszert is. 

Lakatosné Dörnyei Katalin 
az AEÉ Alapítvány alapítója

A vígasztaló - Szentlélek

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek” 
- Babits Mihály

Böjte Csaba könyvében olvasható az a részt, amikor a szerzetes első miséje után bement a sekrestyébe, és szemrehányást tett Jézusnak, mert kevesen voltak a misén, és nem figyeltek rá.  "Jól megszívtam, Uram!" -  mondta neki.  "Hat évig tanultam, és ez az eredmény?"  Mire az elmélyült csendbe az atya a következő választ kapta:  "Te szívtad meg a hat évvel? Én az életemet adtam értük!" Lehet, hogy  Böjte Csaba útja sem volt zökkenőmentes? -  Mindannyiunknak vannak nehéz napjai  - válaszolta erre. - Mindannyiunkra ráfér a vigasztalás, a bátorítás. Jézus sehol sem mutatkozik be, névjegyet sem osztogat, mégis van a Szentírásban egy hely, ahol bemutatkozik. Azt mondja: "Ha én elmegyek, Atyám új vigasztalót küld helyettem. A  Szentlelket." Jézus saját  identitását fedi itt fel. Vigasztaló. Azt gondolom, ilyenkor húsvét után, pünkösdre  készülve érdemes elgondolkoznunk pünkösd legnagyobb üzenetén: ahol vagyunk, tudunk vigasztalni?

Böjte Csaba délelőtt lelkigyakorlatot tartott a ciszterci diákoknak, délután felnőtteknek misét.  A gyerekek is, a felnőttek is tapsoltak és hangosan nevettek, ami nem szokványos templomban. Erre gondolt, amikor azt mondta, mindenkinek vigasztalónak kell lennie saját helyén? - kérdeztem tőle. Az atya erre szentírási példával válaszolt: - Amikor Jézus feltámadt és találkozott az emmausi tanítványokkal,  rosszkedvűnek és kiábrándultnak látta őket. Jézus elkísérte őket, és megmutatta nekik, hogy a világnak van szebb arca is. Ma is ugyanilyen statikusan gondolkodunk, pedig  ha az emberek kapnak néhány jó szót, kivirágzanak. Van egy idős ismerősöm, aki feleségének mindig szépeket mond. A felesége rá szokott szólni:  "Ó, te vén bolond, hogy mondhatsz ilyet?" , de látszik rajta, hogy jólesik neki. Tíz évvel fiatalabb attól, hogy őt gyengéden  szeretik. Ezt látom a kis árváimon is. 

Amikor bekerül egy gyerek hozzánk, tele van stresszel. Ideges, mert esetleg meghalt az apukája. Ettől  a gyerektől nem várhatom el akkor, hogy nekiálljon szorzótáblát tanulni. Először a lelkén kell lazítani. Megsimogatni  buksiját, és azt mondani neki:  "Ne búsulj, szeret a Jóisten, én is szeretlek, fog ez menni!" És ha a gyerek megérzi a felé áradó szeretetet,  képes lesz befogadni azt a tudást is, amit a tanár felkínál neki. - Ezt a szeretetet képes átadni minden gyereknek?  - kérdeztem Böjte Csabától tudván, hogy 56 árvaházban 2000 gyereket nevel.  - Ez a dolgom - mondja, mint aminél nincs  természetesebb. - Sokszor csodálom az orvosokat, hogy amikor behozzák nekik az összetört embereket, képesek belőlük újat csinálni. A pedagógus munkája is hasonló. Ha van egy problémás gyerek, akkor az orvos türelmével, önbizalmával és szeretetével el kell kezdenünk  formálni, nevelni. Van, hogy ez évekig is eltart, de közben nem  térhetek le a szeretet útjáról. Nem azért, mert nem illik egy papnak veszekedni, kiabálni, hanem azért, mert hiába mennék én most ki a természetbe egy láncfűrésszel, hogy megkeressem a fák törzsében a nektárt, nem találnám. Viszont ha békén hagyom a fát, és várom, hogy a  meleg eső öntözze,  a nap átölelje, magától kivirágzik. Ez a szép a pedagógusmunkában. 

A gyerek vágyik arra, hogy kivirágozzon. Én mellette csak napfény és tavaszi eső kell, hogy legyek. Persze előfordult, hogy Böjte Csabát is kihozták a sodrából. Egy kislányról mesélt, aki nyolcadikos korában férjhez akart menni, ő meg nem engedte. A lány csúnyán összeveszett vele, és amikor hazament anyukájához vakációra, csak azért is férjhez ment. Majd eltelt  öt év, és felhívta az atyát.  Arra kérte  protestánsként, hogy gyónhasson nála, és katolikus szokás szerint eskesse meg. Böjte Csaba megenyhült. Azt érezte, amit négy év alatt megpróbált neki átadni, szárba szökkent. -  Én vagyok csak  olyan lökött, hogy időnként elküldök egy üres SMS-t, Isten nem küld üres borítékot a Földre  - magyarázza. -  Minden gyerekben van valami érték. Olyan, amit egyedül ő tud a világnak adni. Tartsuk meg benne a kíváncsiságot. Keresse:  vajon mi az, amit általa küldött  a Jóisten a világnak, és próbálja meg azt kibontakoztatni. Követve a világ változását, Böjte Csaba a gyerekekkel számítógépen is kapcsolatot tart. Arra biztatja őket, hogy minden  rossz gondolat mellé keressenek egy jót is. - Nagy baj van a gondolkodásunkkal! - ezt közösen állapítjuk meg. - Nagyon pesszimisták vagyunk. Azt mondtam egy misémen, hogy ilyen jó dolga a magyar embernek még nem volt. Erre mindenki felkapta a fejét. Próbáltam elmagyarázni, hogy álmainkhoz viszonyítva  valóban nehéz az ember élete, de nézzük a valóságot! Nem volt még húsz olyan év, amikor ne  öltek volna meg valakit hitéért, nemzeti identitásáért. Ma bárki leülhet a számítógép elé, és ami a szívén, azt szétküldheti a világban. Édesanyám gyermekkoromban  óvott, amikor leültem a füzetem mellé:  "Figyelj fiam mit írsz,  apád is verseket írt, és kapott érte hét évet!" Milyen jó, hogy túl vagyunk ezen. Nem szabad folyton siránkozni.  Miért fordítunk életünkből egy percet is arra, hogy elkeseredjünk, környezetünket elszomorítsuk? Hogy rossz hangulatot árasszunk magunk körül?