December 20-án reggel elindultam, hogy a
Parola élelmiszer üzletlánc által felajánlott adományokat elhozzam az üzletekből,
azzal a teherautóval, amit a Walter Kft. adott számunkra segítségképpen, hogy az adományokat az osztás helyszínére
szállíthassuk. Még aznap délután Tóth Lajos barátommal
az alapítványunk (Alapvető Emberi Értékekért Alapítvány) raktárából is a helyszínre (Szent
György Plébánia) szállítottunk a ruha - és játék adomyányokat, majd aznap estig
a segítőinkkel szétválogattunk és előkészítettünk mindent a vasárnapi osztásra.
Szombat délutánra
beszélgetős estet hirdettem meg rászoruló családok és hajléktalan embertársaink
részére, melyre megérkeztek Győrből Bodrogi Kati és Fonyódról Lakatosné Dörnyei Katalin alapítványi társaim is. Ilyenkor nem szokott
nagy érdeklődés lenni, hiszen gyakorlatilag semmit nem osztunk, csak felemelő,
szívmelegítő gondolatokat. Mégis elállt a lélegzetem, amikor elkezdtek
gyülekezni az emberek a Szent György plébánia Jezsuita termébe. Csak jöttek,
jöttek és már nem volt ülőhely, így sokaknak állniuk kellett. Mégis maradtak és
engedték, hogy szavaimmal megnyissam a szívüket és a reménytelenség fátylán át
beszűrődhessen a remény és az önmagukba vetett hit tiszta fénysugara.
Aztán egy 10 percre
Henczel Szabolcs atya is - aki most már évek óta ad bizalmat és helyet számunkra
az önzetlen tevékenységünkhöz - bejött a terembe és karácsonyi felemelő gondolatokat
osztott meg mindannyiunkkal.Az emberek még sokáig
maradtak és beszélgettünk. Mire a program végére értünk, lassan eljutott a
szívükig minden gondolat, amit igyekeztünk elültetni bennük: „Kiállni a saját
sorsunkért, aminek felelősei vagyunk.; Hinni, hogy képesek vagyunk kilépni az
esélytelenségből.; 
Érezni, hogy egymás segítése
és az emberi értékeink, erőt és lehetőséget adnak egy jobb és boldogabb élet
eléréséhez. ...” A búcsúzáskor -
miközben sokak könnyes és hálás szemekkel jöttek átölelni - kuponokat
osztottunk másnapra, mellyel a meleg ételen és ruhákon kívül egy nagy táska tartós
élelmiszerhez is juthattak rászoruló embertársaink. Közben megállapodtunk, hogy
ennek a beszélgetésnek lesz folytatás és többször fogunk így találkozni. A
legmeghatóbb egy cigány kisfiú volt, aki úgy szorított és ölelt, hogy nem is akart
elengedni és azt mondta: "Köszönöm neked!"...
Köszönet minden kedves Ismerősnek és Ismeretlennek, a sok és szeretetteljes munkájukért, köszönet azoknak, aki hallva önzetlen szolgálatunkról ruhákat és tartós élelmiszereket juttatott
el hozzánk. Adományaitoknak köszönhetően karácsonykor sikerült több szegény
család gyermekinek a fa alá ajándékot juttatni, és egy család gázkazánját
megjavíttatni, hogy legyen melegvízük és fűtésük az ünnepekre!
Én pedig köszönöm a Jó Istennek mindezt a csodát, mert ez volt számomra a leggyönyörűbb ajándék... Minden csepp könny és minden mosoly további erőt adott és szívembe boldogság költözött.. KÖSZÖNÖM...
"De jó lenne, ha egyre többen mernénk ajándékká válni egymás számára! Hihetetlen, szédületes távlatok lennének az emberiség előtt, ha minél többen rá mernénk lépni a szeretet útjára!" Szeretettel: Márkus Barbara az Alapítvány munkatársa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése