A vígasztaló - Szentlélek

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek” 
- Babits Mihály

Böjte Csaba könyvében olvasható az a részt, amikor a szerzetes első miséje után bement a sekrestyébe, és szemrehányást tett Jézusnak, mert kevesen voltak a misén, és nem figyeltek rá.  "Jól megszívtam, Uram!" -  mondta neki.  "Hat évig tanultam, és ez az eredmény?"  Mire az elmélyült csendbe az atya a következő választ kapta:  "Te szívtad meg a hat évvel? Én az életemet adtam értük!" Lehet, hogy  Böjte Csaba útja sem volt zökkenőmentes? -  Mindannyiunknak vannak nehéz napjai  - válaszolta erre. - Mindannyiunkra ráfér a vigasztalás, a bátorítás. Jézus sehol sem mutatkozik be, névjegyet sem osztogat, mégis van a Szentírásban egy hely, ahol bemutatkozik. Azt mondja: "Ha én elmegyek, Atyám új vigasztalót küld helyettem. A  Szentlelket." Jézus saját  identitását fedi itt fel. Vigasztaló. Azt gondolom, ilyenkor húsvét után, pünkösdre  készülve érdemes elgondolkoznunk pünkösd legnagyobb üzenetén: ahol vagyunk, tudunk vigasztalni?

Böjte Csaba délelőtt lelkigyakorlatot tartott a ciszterci diákoknak, délután felnőtteknek misét.  A gyerekek is, a felnőttek is tapsoltak és hangosan nevettek, ami nem szokványos templomban. Erre gondolt, amikor azt mondta, mindenkinek vigasztalónak kell lennie saját helyén? - kérdeztem tőle. Az atya erre szentírási példával válaszolt: - Amikor Jézus feltámadt és találkozott az emmausi tanítványokkal,  rosszkedvűnek és kiábrándultnak látta őket. Jézus elkísérte őket, és megmutatta nekik, hogy a világnak van szebb arca is. Ma is ugyanilyen statikusan gondolkodunk, pedig  ha az emberek kapnak néhány jó szót, kivirágzanak. Van egy idős ismerősöm, aki feleségének mindig szépeket mond. A felesége rá szokott szólni:  "Ó, te vén bolond, hogy mondhatsz ilyet?" , de látszik rajta, hogy jólesik neki. Tíz évvel fiatalabb attól, hogy őt gyengéden  szeretik. Ezt látom a kis árváimon is. 

Amikor bekerül egy gyerek hozzánk, tele van stresszel. Ideges, mert esetleg meghalt az apukája. Ettől  a gyerektől nem várhatom el akkor, hogy nekiálljon szorzótáblát tanulni. Először a lelkén kell lazítani. Megsimogatni  buksiját, és azt mondani neki:  "Ne búsulj, szeret a Jóisten, én is szeretlek, fog ez menni!" És ha a gyerek megérzi a felé áradó szeretetet,  képes lesz befogadni azt a tudást is, amit a tanár felkínál neki. - Ezt a szeretetet képes átadni minden gyereknek?  - kérdeztem Böjte Csabától tudván, hogy 56 árvaházban 2000 gyereket nevel.  - Ez a dolgom - mondja, mint aminél nincs  természetesebb. - Sokszor csodálom az orvosokat, hogy amikor behozzák nekik az összetört embereket, képesek belőlük újat csinálni. A pedagógus munkája is hasonló. Ha van egy problémás gyerek, akkor az orvos türelmével, önbizalmával és szeretetével el kell kezdenünk  formálni, nevelni. Van, hogy ez évekig is eltart, de közben nem  térhetek le a szeretet útjáról. Nem azért, mert nem illik egy papnak veszekedni, kiabálni, hanem azért, mert hiába mennék én most ki a természetbe egy láncfűrésszel, hogy megkeressem a fák törzsében a nektárt, nem találnám. Viszont ha békén hagyom a fát, és várom, hogy a  meleg eső öntözze,  a nap átölelje, magától kivirágzik. Ez a szép a pedagógusmunkában. 

A gyerek vágyik arra, hogy kivirágozzon. Én mellette csak napfény és tavaszi eső kell, hogy legyek. Persze előfordult, hogy Böjte Csabát is kihozták a sodrából. Egy kislányról mesélt, aki nyolcadikos korában férjhez akart menni, ő meg nem engedte. A lány csúnyán összeveszett vele, és amikor hazament anyukájához vakációra, csak azért is férjhez ment. Majd eltelt  öt év, és felhívta az atyát.  Arra kérte  protestánsként, hogy gyónhasson nála, és katolikus szokás szerint eskesse meg. Böjte Csaba megenyhült. Azt érezte, amit négy év alatt megpróbált neki átadni, szárba szökkent. -  Én vagyok csak  olyan lökött, hogy időnként elküldök egy üres SMS-t, Isten nem küld üres borítékot a Földre  - magyarázza. -  Minden gyerekben van valami érték. Olyan, amit egyedül ő tud a világnak adni. Tartsuk meg benne a kíváncsiságot. Keresse:  vajon mi az, amit általa küldött  a Jóisten a világnak, és próbálja meg azt kibontakoztatni. Követve a világ változását, Böjte Csaba a gyerekekkel számítógépen is kapcsolatot tart. Arra biztatja őket, hogy minden  rossz gondolat mellé keressenek egy jót is. - Nagy baj van a gondolkodásunkkal! - ezt közösen állapítjuk meg. - Nagyon pesszimisták vagyunk. Azt mondtam egy misémen, hogy ilyen jó dolga a magyar embernek még nem volt. Erre mindenki felkapta a fejét. Próbáltam elmagyarázni, hogy álmainkhoz viszonyítva  valóban nehéz az ember élete, de nézzük a valóságot! Nem volt még húsz olyan év, amikor ne  öltek volna meg valakit hitéért, nemzeti identitásáért. Ma bárki leülhet a számítógép elé, és ami a szívén, azt szétküldheti a világban. Édesanyám gyermekkoromban  óvott, amikor leültem a füzetem mellé:  "Figyelj fiam mit írsz,  apád is verseket írt, és kapott érte hét évet!" Milyen jó, hogy túl vagyunk ezen. Nem szabad folyton siránkozni.  Miért fordítunk életünkből egy percet is arra, hogy elkeseredjünk, környezetünket elszomorítsuk? Hogy rossz hangulatot árasszunk magunk körül?