Interjú az alapítvány kuratóriumának tagjaival - Lakatos László

Lakatos László

kuratóriumi tag

Cegléden születtem a Szkíta Aranyszarvas, Attila domb és Kincsem a verhetetlen csodakanca nevezetességeiről híres Tápiószentmártonban nőttem fel.  A felsőfokú végzettségem Államigazgatási Főiskola és Rendőrtiszt-szervező szaktanfolyam. 

Az 1990-es évektől foglalkozom ezotériával, spiritualitással. Kapcsolatba kerültem egyetemes vallásokkal, a parapszichológiával, metafizikával, és az Indiában élő Sathya Sai Baba tanításaival is. 

 Az állami gépezetben végzett két évtizedes tevékenységem alatt megtapasztaltam, hogy az emberek mennyire elvesztették gyökereiket. A vallásos élet visszaszorulásával eltűntek bizonyos erkölcsi normák, miközben az űrt az anyag és a pénz iránti imádat töltötte be. Ebben a munkában leginkább azt tanultam meg, hogy mi teszi boldogtalanná az embereket.

Folyamatosan képeztem magam masszázs, és egyéb alternatív gyógyító képzéseken, ingyen segítve a hozzám fordulókon. Természetgyógyászatból hivatalos vizsgát tettem, és elvégeztem az Alternatív masszázs és mozgásterápia szakot is az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézetben. (ETI)

Három gyermekem van, feleségem Lakatosné Dörnyei Katalin (az alapítvány alapítója) vezetésével létrehoztunk egy elsősorban masszázstechnikákat oktató céget, amelyet 16 évig működtettünk.

Ami a spirituális fejlődésemet illeti, Sathya Sai Baba tanításain keresztül értettem meg, hogy a belső békét, harmóniát elsődlegesen az alapvető emberi értékek szerinti gondolkodás, és ezen értékrendszer követése hozhatja el. Felfigyeltem arra, hogy habár mindegyik vallás beszél ezek fontosságáról, valójában ezek az értékek léteznek és megélhetők vallásos gondolkodás nélkül is. Sőt vallások nélkül talán még jobban, hisz az emberek hajlamosak a tanítónak, vallásalapítónak betudni ezen értékeket, és nem észrevenni, hogy olyan univerzális törvényekről van szó, amelyek mindentől, és mindenkitől függetlenül léteznek.

Úgy gondolom, hogy ezen alapvető emberi értékeket meg kell ismertetni - a magyarság hagyományaira építve - minden korcsoporttal, és amennyiben lehetőséget kapunk rá, be kell integrálni az oktatását a nemzeti tantervbe.

Érdekes párbeszéd

A párbeszéd

(egy valódi megtörtént eset)

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a  problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:

Prof: Hiszel Istenben?

Diák: Teljes mértékben, uram.

Prof: Jó-e Isten?

Diák: Természetesen.

Prof: Mindenható-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?

- A diák hallgat.

Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?

Diák: Igen.

Prof: Jó-e Sátán?

Diák: Nem.

Prof: Honnan származik Sátán?

Diák: Istentől?

Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e

bűn ebben a világban?

Diák: Igen.

Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?

Diák: Igen.

Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?

Diák: Igen.

Prof: Tehát ki teremtette a bűnt? - A diák nem válaszol.

Prof: Vannak-e betegségek?

Erkölcstelenség?

Gyűlölet?

Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek

ebben a világban, ugye?

Diák: Igen, uram.

Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?

- A diák nem felel.

Prof: A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?

Diák: Nem, uram.

Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?

Diák: Nem, uram.

Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?

Diák: Nem uram, attól tartok nem.

Prof: És mégis hiszel benne?

Diák: Igen.

Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy  a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?

Diák: Semmit.

Nekem „csak” HITEM van.

Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.

Diák: Professzor, létezik-e a hő?

Diák: És létezik-e a hideg?

Diák: Nem, uram. Nem létezik. - Az események ezen fordulatára az előadóterem  elcsendesedik.

Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de  annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az  ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.

Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.

És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?

Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?

Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?

Prof: Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?

Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.

Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?

Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.

Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: hanem annak hiánya! Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak?

Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

- A professzor megrázza a fejét.

Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós- folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?

Nagy zajongás támad az osztályban.

Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát? Az osztály nevetésben tör ki.

Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.

Prof: Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.

Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője…

A diák, egyébként..... Albert Einstein volt.

Hit, szeretet, elfogadás

Amikor gyerekeknek beszélek, gyakran elmondom: - Néhányan szemüvegesek vagytok, ugye? Azért van szemüvegetek, mert nem láttok tökéletesen, igaz? Én tolószéket használok, mert nem tökéletes a lábam. Akkor nevetnek és azt mondják: - Tényleg, úgy van. - Bármikor megkérdezem az embereket, sajnálják-e a szemüvegeseket, a válasz: nem; de ha azt kérdem sajnálják-e a tolószékeseket, majdnem mindenki igent mond.
- De hát épp most mondtátok, hogy a két eset szinte ugyanaz. Akkor miért sajnáljátok a tolószékeseket? Így válaszolnak: - Egy rossz szemű ember a szemüveg segítségével ugyanolyan jól lát, de egy tolószékes ember a tolószékével együtt sem képes egy csomó dologra. Ezért valóban sajnálnunk kell. Azt hiszem, fején találták a szöget. Ez nem jelent mást, mint hogy azokat a feltételeket, melyek miatt a fogyatékos embereket sajnálni kell, meg lehet változtatni - minél kevesebb sajnálatra méltó ember van, annál jobb.

Hirotada Ototake

A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.
Carl Rogers

Amikor boldog vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a boldogságot. Amikor bánatos vagy, mélyedj magadba, és érezd azt, aki megtapasztalja a bánatot. Mindkettő ugyanaz. Van egy apró, mozdulatlan pont, amely mindent figyel, mindennek a tanúja. Légy együtt ezzel a mozdulatlansággal, amikor csak teheted. Vedd észre ahelyett, hogy elsiklanál felette. A meghittség a leghatalmasabb szövetségesed. Maga a vagyok a lényed. Semmi sem idegen számunkra abban, hogy egyszerűen vagyunk. Az apró mozdulatlan pont először nem lesz nagy tapasztalat, ám határtalanul nagyra nőhet. Amikor meghalsz, és már nincs mibe kapaszkodnod, a vagyok tölti majd be az egész mindenséget. A bölcsek minden korban újra és újra elismételték ezt. Azonban nem szabad másodkézből elfogadnod az igazságot. Találd meg önmagadban, aki azt mondja, hogy vagyok, és kitágulva betölt téged. Ha ez megtörtént, biztonságban vagy. Lényed azonos lesz lelkeddel.
Deepak Chopra

Nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor nincs okunk a szomorúságra; és nincs annál nagyobb gazdagság, mint a meglévőkkel való megelégedettség.

Anthony de Mello

Szent Teréz imája:
"Hozzon a mai nap belső békét a számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy,
ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a
hitből erednek.
Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add
tovább a szeretetet, amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat "teljesen a tiéd", és adja meg lelkednek a dal, a tánc,a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!'

Interjú az alapítóval

Lakatosné Dörnyei Katalin 

alapító

Jelenleg 42 éves vagyok, férjezett. Három gyermekem van. A főiskolai végzettségem művelődésszervező, de rendelkezem rendőrtiszt-szervezői és felnőttoktatói felsőfokú szakképesítésekkel is. 

Évekig oktattam a rendőrség biztonságra nevelő, DADA nevű, dohányzás, alkohol, drog, és AIDS elleni programját általános iskolákban, továbbá tartottam előadásokat szakmunkás- és szakközépiskolákban, gimnáziumokban. 

2007-ben férjemmel, Lakatos Lászlóval (az alapítvány kuratóriumi tagjával) megalapítottunk egy oktatásszervező kft-t, ami masszőr és természetgyógyászok képzésével foglalkozik. E cégnek vagyok jelenleg az ügyvezetője. 

Az alapítvány létrehozásához és működtetéséhez az egyik fontos motivációt az adta és adja, hogy gyermekkoromtól kezdve erős intuitív képességekkel rendelkezem. Az eddigi spirituális fejlődésem irányát az ebből fakadó, valamint az ifjúságvédelmi munka és a gyermekeim nevelése során szerzett tapasztalataim, megérzéseim határozták meg.

2008-ban Angliába egy Sathya Sai Babáról elnevezett, és annak módszerei szerint működő iskolába utaztam néhány társammal együtt. Meghatározó élménynek bizonyult számomra amit ott láttam, tapasztaltam, hiszen továbbra is szívügyemnek tekintem az ifjúságvédelmet, amelynek része az igazságra, a békés-, szeretetteljes viselkedésre az erőszak nélküliségre, egyszóval az alapvető emberi értékek tiszteletére, betartására vonatkozó oktatás - miként azt Sathya Sai Baba is hirdeti.

Még ebben az évben kijutottam Indiába, a 150 országban jelen lévő Sai Szervezet oktatási világkonferenciájára, ahol a különböző nemzetiségű, vallású tanárok osztották meg egymással az alapvető emberi értékekre való nevelésben szerzett tapasztalataikat, meghatározva a következő célokat is. Ekkor született meg bennem a gondolat, hogy létrehozok Magyarországon egy alapítványt, amelynek célja lesz, hogy teljesen függetlenül szervezetektől, vallásoktól, és üzleti vállalkozásoktól beépítse a magyar oktatási-nevelési rendszerbe az alapvető emberi értékek tiszteletben tartására, megélésére való oktatást.

Sathya Sai Babával személyesen is volt módom találkozni Indiában. Mint lelki vezető azóta is ad útmutatásokat, folyamatosan megerősítve abban, hogy helyes a cél, amelynek megvalósításáért az Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú Alapítványt 2010-ben létrehoztam.

A tanár

 „A tanár személye fontosabb, mint az, amit tanít.”

Karl Augustus Menninger [5]

A filozófusok és gondolkodók évezredek óta hangsúlyozzák, hogy az emberiség legfontosabb tananyaga maga az ember. Az életem során számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy a tanulás nem csupán bizonyos szakmák, mesterségek elsajátításából és könyvekből szerzett tudásból áll, hanem létezik egy másfajta tanulási folyamat is, ami legalább olyan fontos része életünknek. Az ilyen fajta tanuláson keresztül, ráébredünk belső adottságainkra és megismerhetjük önmagunkat. Ehhez leginkább a megkülönböztető képesség fejlesztése segít hozzá, így nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Önismerettel is azért kezdtem el foglalkozni, hogy felfedezzem: „Ki is vagyok valójában?”.

„Önismereti munkám” lényege, hogy fokozatosan a lélek rétegeibe hatolva, dolgozzak saját átalakulásomon, jobb emberré válásomon. Ezt a hosszú belső átalakulási folyamatot követve, lassan felszínre kerülnek jó és rossz szokásaim egyaránt. Mivel képes vagyok megfigyelni a szükséges változtatások forrását is, igyekszem a jó szokásaimat ápolni, a rossz szokásokat pedig tudatosítani és gyökerestől kiásni. Weöres Sándor így fogalmaz: ”Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók; becézett, vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak.” Ennek a „lelki munkának” eredményeképpen, fokozatosan eljuthatok valódi értékeimig, olyan emberi értékekig, amelyek ott rejlenek minden egyes emberben. A bennünk rejlő értékek olyanok, mint a földben rejlő drágakövek. Nem lehet kívülről beszerezni őket; belülről kell megdolgozni értük és felszínre hozni őket. Csak hozzá kell fogni, mert ahogy a szólás is mondja: „Gyakorlat teszi a mestert.”

Manapság nagyon nehéz a felgyorsult élet miatt megfelelni az előttünk álló kihívásoknak. Az információ-dús világ komolyan próbára teszik erkölcsi értékrendünket és szemlé­letünket. De milyen szerepe van ebben az iskolai és otthoni nevelésnek? A legtöbb tanítóban is időről időre felmerül a kérdés, mi is a nevelés valódi célja? A választ, a tanítók és tanulók dolgát nagymértékben megnehezíti a fokozódó teljesítményelvárás, ami egyre inkább rontja munkájuk eredményességét, nemegyszer belső feszültséget okozva. Mindez csak úgy oldható fel, ha a tanítók és a tanulók megtanulnak az új helyzetnek megfelelően viselkedni, és szembenézni önmagukkal, lehetőségeikkel és korlátaikkal. [1]

A tanári szerep látványos változásának lehetünk tanúi - írja Tókos Katalin -, a változások pedig a tanári műveltség változó tartalmában, de legfőképp a cselekvő hozzáértés jellegében keresendők. [2] Különböző kutatások alátámasztják olyan új oktatási tartalmak szükségességét, amelyek az elméleti tudáson és a megélhetésen túl, a nevelőt és a gyermeket az életre és a gyakorlati tudásra is felkészítik. [1] Ehhez nagy segítséget nyújthat a tanárok önismeret-fejlesztése, személyiségfejlesztése és a diákok önismeretre nevelése. Mivel a gyerekek egészséges személyiségének formálása, konfliktuskezelési és stresszoldó képességük kialakítása, a múltban nem szerepelt közvetlen feladatként a pedagógusok számára, ezért az önismeretnek a pedagógusképzésben sem alakulhatott ki meghatározó helye. [2] A témában jártas kutatók abban látják a hiányosságokat, hogy a leendő pedagógusoknak csak azt tanítják meg a felsőoktatásban, amit tanítaniuk kell, de azt nem, hogy hogyan tanítsanak, hogyan kezeljék az emberi kapcsolatokat és váratlan élethelyzeteket. A pedagógusoknál alapvetően kiemelkedő szerep jut a személyiségnek, hiszen a saját lényükkel tanítanak, és ezen keresztül hatnak a tanítványok személyiségére. Tehát a pedagógus munkájában nem elegendőek a tudományos ismeretek, az emberi kapcsolatok dinamikájában is jártasságot kell szerezniük. [3] Mert megfelelő önismeret nélkül aligha vagyunk képesek boldogulni abban a világban, amelyben ma élnünk kell.

De mi is az önismeret és miért fontos a pedagógusok számára a mindennapokban? Az önismerettel, az önmegismerés lelki folyamatán keresztül ismerjük meg személyiségünk tulajdonságait, képességeit, szándékait, érzelmeinket, gondolatainkat és mindezek együttes működését. Az önmegismeréshez szükség van őszinteségre, hogy be tudjuk vallani magunknak azokat az igazságokat is, amelyek bevallása fájdalommal járhat. Csak akkor leszünk képesek a személyiségünk árnyék oldalát „levetkőzni”, ha hajlandók vagyunk felderíteni azokat. [4] Tókos Katalin „új arcú” reflektív pedagógusnak nevezi el tanulmányában azokat a pedagógusokat, akik felvállalják személyiségük tudatos alakítását és az önnevelést. Ehhez segítségként, a pedagógusszerepek területén végzett kutatások fő érdeme, hogy mind a pályára készülő, mind a gyakorló nevelők elé, olyan tükröt állítanak, amelyben megláthatják viselkedésüket, tetteiket és tájékozódhatnak önmagukról a megfelelő mintaadás és a jobb emberré válás érdekében. [1]

De vizsgáljuk meg, hogy vajon milyen a szerepszemélyisége a reflektív tanítónak, az ideális modellnek? Az „új arcú” pedagógus önismeretre törekszik, mert tudja, hogy nem hagyható figyelmen kívül a személyiség. Fő szerepe a gyerekekkel való állandó kapcsolatteremtésben van és abban, hogy milyen szemüvegen keresztül értelmezi a különféle szituációkban a különböző tulajdonságokat. Ha viselkedése represszív, jellemző rá a szeretetteljes közbeavatkozás keresése, szeretetteljes együttműködésen keresztül. A negatív hatásokat ügyesen áthidalja, érzelmeit uralja, toleráns, pozitív énképpel rendelkezik és helyén van az önkontroll képessége. Tudjuk azt is, hogy a diákok akkor kedvelik a pedagógust, ha vidám, humoros, lelkes, felszabadult, őszinte, hiteles, elfogadó, toleráns, lelkiismeretes, következetes, kiszámítható, energikus és találékony. Az a pedagógus, akinek a gyerekekkel kialakított viszonya őszinte, nyíltan megéli és fel is vállalja szerepeit, a mintaadás kiemelkedő példájává válik és kötődnek hozzá a tanítványok. Egy ilyen tanár személyisége a diákokra pozitív hatással van, akik akár szárnyalhatnak is ilyen inspirációtól. Egy szeretetteljes és lelkes tanár képes a gyerekek ér­deklődésének felkeltésére és figyelmük fenntartására, és csak ennek segítségével tudja elérni, hogy a gyerekek örömmel járjanak hozzá hétről-hétre.

A személyiség fejlesztésénél az „új arcú” pedagógus először önmagát teszi rendbe, legfőbb tőkéje pedig a szilárd „énerő”, amely a valós önismereten és önértékelésen alapul. Az énerő-s személyiség tud csak a szándékai és a céljai szerint viselkedni; képes belső feszültségét kontrolálni és szabályozni. Inspiráló személyisége örömteli élményt nyújt a gyerekeknek, és élvezhető világot teremt a közösségbe. A személyes példájuk által szeretetet visznek a közösség, és a családok életébe. A közös munka eredményeképpen a gyermekek is alkalmassá válnak arra, hogy tiszteljék önmagukat, csak úgy, mint tanáraikat, társaikat, szüleiket. [1]

Arra már választ kaptunk, hogy milyen személyiségjegyekkel és beállítódással rendelkezik a reflektív pedagógus. Ám ennek birtokában további kérdések merülnek fel, amelyek arra adhatnak választ, hogy milyen módszerek segítségével válhatunk olyan „új arcú” reflektív pedagógussá, aki egy „teljesebb mesterségbeli tudás birtokosa”? Manapság az elméleti önismeret mellett sokan foglalkoznak az önismeret alkalmazásával és kézzelfoghatóvá tételével. Az állandó kérdésfeltevés és önvizsgálat nélkülözhetetlen eszköze a folyamat beindulásának. Érdemes megvizsgálni, saját erőfeszítéseink mértékét is kérdések segítségével: „Vajon mennyire intenzív a törekvésem arra, hogy jó modell legyek?; Hiteles személy vagyok-e a környezetem számára?”

A gondolat a szó és a tett egysége nélkülözhetetlen a személyiség átalakulásnak megvalósításához, és e három egysége, hozzásegít egy harmonikus és kongruens lény újraszületéséhez. Az önismereti munka a viselkedés kontrolálását és folyamatos javítását segíti. Gondoljuk csak végig, hogy gondolataink egyeznek-e azzal, amit mondunk. Vajon az alapján cselekszünk-e, amit mondunk? Az alábbi harmóniakör alkalmazása is rámutathat hibás szokásainkra. Fontos, hogy figyeljünk gondolatainkra, mielőtt cselekszünk, mert ezután a gondolatokat szavakba öntjük, és a kommunikációnk minősége meghatározza az interakció minőségét. Szavakban óriási lehetőség rejlik, hiszen segítségükkel cselekvésre inspirálhatunk, vagy akár közömbössé is tehetünk másokat. A tetteink minősége pedig visszahat ránk, következményekkel jár, amelyre különböző helyzetekben többnyire visszajelzést is kapunk. [4] Minden emberi kapcsolatban a hiteles és egyértelműen kiszámítható viselkedés nyújt bizalmat. Nem csak jó pedagógusnak kell látszanunk, hanem azzá is kell válnunk. Pedagógusnak lenni óriási felelősség, hiszen elég egy elejtett, meggondolatlan szó, ami világokat dönthet romba illetve egy biztató szó, amely a gyerekekben építő folyamatot indíthat el. A gyerekek számára minták leszünk és ők olyan szenzorokkal rendelkeznek, amelyek a hitelességünket is könnyedén felderítik. Ha a nevelő elkötelezett, nyíltszívű, tiszta gondolkodású szeretetteljes, figyelmes és türelmes, és legfőképpen inspiráló, gyermekek ezreit indíthatja el a helyes úton. Keresztúry Dezső író, akadémikus intelme jó „útravaló” számomra:

„Úgy gyönyörködj a fiatalokban, mint akik Téged folytatnak majd.

De, ne a magad vágyait, emlékeid álmodd újra bennük: ne kényeztesd,

ne ünnepeld, ne szidd, inkább szeresd, s érdemük szerint becsüld meg őket.

Légy okos ellenállás, jó gát, tiszta meder, hogy növekedjenek, mint súly alatt a pálma, hogy önerejükkel törhessenek utat maguknak, s ne nyelje el őket lápok iszapja, sivataghomok.”

[1]- Tókos Katalin: Az önismeret-jelenismeret tanítója, fejlesztője: az „új arcú” reflektív pedagógus; Önismeret és „élhető” jelen(ismeret); http://www.ofi.hu/tudastar/tokos-katalin-090617

[2]- Tókos Katalin: Beszélgetések tanár szakos hallgatókkal önismeretről, önismeret-fejlesztésről; http://www.ofi.hu/tudastar/tokos-katalin-onismeret

[3]- Kádár G. – Szarva A. (1999): Önismeret a pedagógiai gyakorlatbanIn: Vajda Zs. (szerk.):Pszichológia és nevelés. Akadémia kiadó. 165-178.

[4]- Rita Bruce (2009): Sathya Sai szülői gondviselés. 142 – 156

[5]- saját készítésű fotó (2008 június) India, Puttaparthy, Education World Conferenc and Exhibition of Human Values

Tanmesék vallások megismerésére/buddhizmus

 

A buddhizmus a történelmi Buddha, Gautama Sziddhárthától ered, aki i. e. 563–483 között élt, a harcosok kasztjába tartozó uralkodó család fiaként. Sziddhártha csodás körülmények között született Indiában, és egy uralkodó család fiatal hercegeként nevelkedett. Azonban megrázó élményt jelentett számára harminc éves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, az öregség és a halál (vagyis a szenvedés) minden érző lény osztályrésze.

A csillagjósok születésekor megjövendölték, hogy vagy nagy uralkodó lesz belőle, vagy vallásnak szenteli gondolatait. A gyermeket Sziddharthának nevezték el, ami annyit jelent, hogy aki elérte célját. Anyja hét nappal a szülés után meghalt, apja igyekezet fiát minden külső hatástól elzárni. Sziddhartha fiatalon megnősült és mellette hatalmas háremet tartott. Négyszer kocsizott ki, a városban először egy roskatag öregemberrel találkozott, másodszor egy magatehetetlen beteggel, harmadszor egy hordágyon vitt halottal, végül pedig egy aszkétával. A „négy jel” után elhagyta palotáját, feleségét és gyermekét. Hét éven keresztül remeteként vándorolt, de a megvilágosodást nem érte el. Elhatározta, hogy egy fügefa alól, ahová leült addig nem kel fel, míg be nem következik megvilágosodása. Ez hosszú böjtölés után bekövetkezett Sziddhathából Buddha, azaz megvilágosodott lett.

Buddha 30 éves korától 80 éves koráig járta Észak-India útjait és rengeteg tanítványa lett. Nem gondolt egyház alapításra, sem tanításainak dogmába foglalására. Amikor érezte halálát, tanítványainak meghagyta, hogy úgy éljenek, ahogy ő, szorgalmasan törekedjenek a tökéletesség elérésére.

Tanításai:

A szanszkrit nyelven a buddha szó felébredést jelent. Az olyan embereket nevezik Buddhának, akik tévelygéseikből ráébredtek a megismerésre. A Buddha tudását nem tanítómesterétől kapja, nem szent iratok tanulmányozása révén, hanem saját erejéből. A Buddhává válás ezért az ember belsejében lejátszódó megismerési folyamat végeredménye. A már létező Buddhák csak megmutatják az üdvösséghez vezető utat, de a követőnek kell eldöntenie, hogy azon jár-e. a Buddhák is emberek, akik ugyanúgy megöregednek stb., mint más emberek, de a különbség köztük az, hogy ők legyőztek magukban minden szenvedélyt és elvakultságot.

Minden emberi tudás alapja, hogy felismerjük: az élet maga a szenvedés. A szenvedés három forrása: az érzékiség. az életvágy és a tudatlanság. A feladat tehát a szenvedéstől való megszabadulás, vagyis vágyaink feladása. Ehhez ad segítséget a nyolcas ösvény.

Gautama Buddha „Ázsia fénye” a szeretet és könyörületesség megtestesítője. Óriási áldozata, hatalmas lemondása és be nem szennyezett tisztasága igazolja, hogy ő a legnagyobb karmayogi, akit a világ valaha is látott.

Gautama tanításai a következőkön alapszanak:

A négy nemes igazság

1. a szenvedés létezése
2. a szenvedés oka
3. a szenvedés megszűnése
4. az út, amely a szenvedés megszűnéséhez vezet

A nyolcrétű út: 

1. Helyes szemlélet: a világ elfogulatlan szemlélete, megértés és megszabadulás a babonától.
2. Helyes szándék: gondolatok-fennköltek, jóakarat, ártó szándék elkerülése.
3. Helyes beszéd-szívélyes, nyílt és igaz, tartózkodás a hazugságtól, rágalmazástól, durva beszédtől és az üres fecsegéstől.
4. Helyes cselekvés: békés, tisztességes és tiszta.
5. Helyes életmód-ami nem veszélyeztet vagy sért egyetlen élőlényt sem.
6. Helyes erőfeszítés-az önfejlesztésben és önfegyelemben.
7. Helyes elmélkedés-az elme aktív ébersége, jelenlét, figyelem, tanulás az élettől.
8. Helyes elmélyedés: figyelem összpontosítás mély meditációban, az élet valóságára való összpontosulás.

Buddha idézetek:

„Az összes élőlény iránti jóakarat az igazi vallás; neveljetek a szívetekben korlátlan jóindulatot mindaz iránt, ami élő.”

„Mások hibáit könnyű észrevenni, míg saját hibáinkat nehéz meglátni. Az ember kirostálja a szomszédja hibáit, mint a pelyvát, de saját hibáit eldugja, mint a csaló szerencsejátékos a hamis kockát.”

„Az igaz vallás jellegzetes tulajdonságai a jóindulat, a szeretet, az igazságszeretet, a tisztaság, az érzelmek nemessége és a szívélyesség.”

„A gyűlölet sohasem szűnik meg gyűlölet által e világban. Csak szeretet által szűnik meg. Ez ősi törvény.”

„Az ember szeretettel győzze le a haragját.”

"Az vagyunk, amit gondolunk. Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkból táplálkozik. Gondolatainkból építjük fel a világunkat.”

“Könnyebb száz világi vágyat meghódítani, mint egyről lemondani.”

“Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat.”

“Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.”

"Ne zsúfoljátok tele lelketeket haszontalan gondolatokkal. Minek rágódni a múlton, elébe menni a jövőnek? Maradjatok a jelen pillanat egyszerűségében."

"Amikor úgy érezzük, hogy elakadtunk és zűrzavar uralkodik körülöttünk, a legjobb háttérbe lépni egy kicsit, időt szánni a gondolkodásra, és emlékezetünkbe idézni a végcélt: Valójában mitől leszünk boldogok? Aztán ezek alapján fogjuk újrafogalmazni, mi a legfontosabb számunkra.”

„Az olyan érzések, mint az elkeseredettség, a zavartság, a düh, a neheztelés, a harag, a féltékenység és a félelem valójában nem rossz dolgok, hanem: tiszta pillanatok, amelyek rámutatnak arra,hogy mit fojtunk el.”

Krisna-tudatú Hívők
Kereszténység

Tanmesék vallások megismerésére/kereszténység

 

A nagy világvallások mindig is közvetítették, és ma is közvetítik felénk az alapvető emberi értékeket. Ezek az örök érvényű tanítások mindegyikben megtalálhatók.

Az Alapvető Emberi Értékekért Alapítvány minden vallást elfogad, mivel kivétel nélkül mindegyikben megtalálhatók ezen értékekre való nevelés. Blogunkban tanmeséken keresztül szeretnénk megismertetni az olvasókkal a különböző vallásokat.

Ószövetség/Noé bárkája

A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal. Isten látta a földet: romlott volt, mert minden lény a rossz útjára tért.

Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről. Építs magadnak bárkát fenyőfából s nádfonatból, kívül és belül kend be szurokkal. Így kell építened: 300 könyök legyen a bárka hossza, 50 könyök a szélessége és 30 könyök a magassága. Csinálj a bárka fölé tetőt. Az ajtót helyezd felülre, a bárka oldalára, és csinálj alsó, középső és felső emeletet. Ugyanis vízözönt bocsátok a földre, hogy eltöröljek minden testet, amely az ég alatt lélegzik. El fog pusztulni minden, ami a földön van. Veled azonban szövetséget kötök. Te beszállsz a bárkába, te és veled együtt fiaid, a feleséged és fiaid feleségei. Minden élőlényből, minden testből vigyél kettőt a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak, egy hímet és egy nőstényt. A madarak minden fajtájából, az állatok minden fajtájából és a földi csúszómászók minden fajtájából kettőt-kettőt vigyél be, hogy életben maradjanak. Vigyél magaddal mindenféle ételt is, ami táplálékul szolgál, halmozz fel készletet, hogy nekik és neked eledelül szolgáljon. Noé úgy is tett, pontosan úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.

A vízözön

Az Úr így szólt Noéhoz: „Szállj be egész családoddal a bárkába, mert még hét nap, és akkor negyven nap és negyven éjjel esőt bocsátok a földre, s eltörlök a föld színéről minden lényt, amit alkottam.”
Ezen a napon Noé és fiai, Szem, Kám és Jáfet Noé feleségével és fiainak három feleségével együtt beszálltak a bárkába, s velük minden fajtájú vadállat, minden fajtájú háziállat, mindenféle földi csúszómászó és mindenféle madár és szárnyas. Minden lény, ami lélegzik, párosával ment Noéhoz a bárkába. Minden lényből egy hím és egy nőstény ment, ahogy Isten megparancsolta. Az Úr bezárta mögötte az ajtót.

Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt, és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízben úszott. A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. Tizenöt könyöknyivel múlta felül a víz őket, annyival emelkedett a hegyek fölé. Így minden élőlény elpusztult, amely a földön mozgott: madarak, háziállatok, vadállatok, mindenféle csúszómászó és minden ember. Minden, ami lélegzett, ami a szárazföldön élt, elpusztult. Így törölt el (Isten) minden élőlényt a földön: az embertől az állatig, a csúszómászókig és az égi madarakig. Mind eltörölte őket a földről. Csak Noé maradt meg, és ami vele volt a bárkában. A víz százötven napig áradt a földön. Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.

A bárka megáll

A mélységek forrásai és az ég csatornái bezárultak: az eső megszűnt esni az égből, és a víz lassan elapadt a földön. Százötven nap elteltével a víz visszahúzódott, s a hetedik hónapban a hónap 17. napján a bárka megállt az Ararát hegyén. A víz a tizedik hónapig egyre jobban elapadt, s a hónap első napján feltűntek a hegycsúcsok. Negyven nap elteltével Noé kinyitotta a bárka ablakát, amit csinált, s kiengedett egy hollót. Az ide-oda röpdösött, amíg a víz fel nem száradt a földről. Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. De a galamb ne talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta és bevitte magához a bárkába. Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá. Noé 600. életévében, az első hónapban, a hónap első napján felszáradt a víz a föld színén. Ekkor Noé félretolta a bárka fedelét, körülnézett, s íme, a föld felszíne szikkadt volt. A második hónapban, a hónap 27. napján a föld száraz volt.

Ekkor Isten szólt Noéhoz: „Szállj ki a bárkából: te, feleséged, fiaid és fiaid feleségei. Minden élőlény, amely veled van, a madarak, az állatok, a földi csúszómászók menjenek ki, nyüzsögjenek a földön, legyenek termékenyek és szaporodjanak el a földön.” Noé kiszállt fiaival, feleségével és fiainak feleségeivel. Minden vadállat, minden háziállat, minden madár, minden földi csúszómászó kijött a bárkából, egyik fajta a másik után.

Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: „Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.”

Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok és töltsétek be a földet. A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt.”

Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: „Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.”

A szivárvány

Azután így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek lévő minden élőlény között, minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket, és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.

Noé fiai, akik kijöttek a bárkából, Szem, Kám és Jáfet voltak. Kám Kánaán atyja. Ezek hárman voltak Noé fiai, és tőlük származott a föld egész népessége.
Forrás: Képes Biblia

Újszövetség/Jézus születése

Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Quirinusznak, Szíia helytartójának idejében történt. Elment mindenki a maga városába, hogy följegyeztesse magát.

József Dávid házából és nemzetségéből származott. Galileából, Názáret városából fölment ezért Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát Máriával, eljegyzett feleségével együtt, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, eljött az ideje, hogy Mária világra hozza gyermekét. Megszülte elsőszülött fiát, bepólyázta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet szállásra.

A környéken pásztorok tanyáztak, és nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége ragyogott körülöttük. Nagy félelem fogta el őket.

Az angyal bátorította a pásztorokat: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában, a Messiás, a ti Uratok. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.”

Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek Istennek:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

Mihelyt az angyalok eltávoztak, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.”

Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták, elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.

Mária szívébe véste szavaikat és gyakran elgondolkozott rajtuk.

A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy látta és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.

Nyolc nap telt el Jézus születése után. Ekkor kellett nevet adni a gyermeknek. A Jézus nevet adták neki. Így nevezte őt az angyal, amikor megtestesülését hírül adta.

Jézus bemutatása a templomban

Amikor elteltek a mózesi törvényben megszabott tisztulás napjai, Jeruzsálembe vitték, hogy bemutassák az Úrnak. Így parancsolja ugyanis az Úr törvénye: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni” Be akarták mutatni az Úr törvényében rendelt áldozatot is: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevű, igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát és a Szentlélek lakozott benne. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent e szavakkal:

„Bocsásd el most szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, hiszen már látták szemeim az üdvösséget, melyet minden nép számára rendeltél: világosságul a pogányok megvilágítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.”

Apja és anyja csodálkoztak azon, amit mondott róla. Simeon megáldotta őket és így szólt anyjához, Máriához: „Ez sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel, amelynek ellene mondanak. S a te lelkedet is tőr járja át – hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése!”

Volt ott egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Már igen éltes korú volt. Hét évig élt férjével szüzessége után, aztán özvegyen maradt. Nyolcvannégy évet ért meg. Nem vált meg a templomtól: éjjel-nappal böjttel és imádsággal szolgált Istennek. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálemben a megváltást. Miután így eleget tettek az Úr törvényének, visszatértek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek ott növekedett és erősödött. Bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne.
Forrás: Képes Biblia

Krisna-tudatú Hívők
Buddhizmus