 |
| Indulás Balsára, Márkus Barbara |
Hétfőn reggel
hárman indultunk Sopronból és nekivágtunk a hét órás útnak. Szabi és én egy
transzporterrel, Györgyi egy Dukátót vezetett végig, fiúknak is dicséretére
váló talpraesettséggel. Mindkét autó méreténél fogva hál’ Istennek csurig volt
rakva adománnyal: tartós élelmiszerek, televíziók, műszaki cikkek, hűtő,
gyermekjátékok, ruhák, cipők, stb... Soprontól végig óriási köd volt a
kísérőnk, minket viszont a szívünk vezetett, így hatalmas lelkesedéssel róttuk
a kilométereket, a reggeli nehézségek (defekt, kiégett mindkét kocsin a
féklámpa) ellenére is, amiket sikerült megoldanunk. 450 km jó hangulatban
tellett, utunkat néha megszakítottuk egy-egy kávéra, míg este sötétben
megérkeztünk. (Persze eltévedtünk, mint két évvel ezelőtt is, de az Isteni
Gondviselés ismét velünk volt.)
 |
| Indulás Balsára, tele a kocsi ajándékokkal |
 |
| Ajándékok | |
 |
| Diós-és mákos bejgli |
 |
| Televíziók |
A falu közepén lévő
közösségi házban, a „CSŰR”-ben már vártak bennünket szorgos kezekkel és a
leparkolás után azonnal megkezdődött a kipakolás, szortírozás. Közben
meghatottan üdvözöltük egymást: Somogyi Szilviával, a település fiatal és
lelkes szívű polgármesterével, Sereghy atyával (a falu görög katolikus vallási
vezetőjével) és kedves feleségével, Enikő asszonnyal. Közben figyeltem az
ismerős arcokat, azokat, akik 2 évvel ezelőtt is oly lelkesen segítették
munkánkat.
 |
| Sereghy János atya, Márkus Barbara és
Somogyi Szilvia, a település polgármestere |
 |
| Enikő asszony, az atya felesége |
 |
| Györgyi, aki a Dukátót vezette, Márkus Barbara és a segítőink |
Az asztalokra
kerültek az aprósütemények, üdítő, kávé, vagy 70 főre számítva megterítettünk. A
gyerekeknek rengeteg szaloncukrot vittünk, melyből szabadon lakmározhattak, így
a karácsony hangulatát még őrizve vártuk a családokat. A ruhákat két külön
helyiségbe tettük, melyeket másnap a falu asszonyai szortíroztak szét a
családok között, kinek-kinek szükség szerint. Gyermekruhák, bébi holmik,
etetőszék, gyermek komp, kis járgányok az apróságoknak, felnőtt kabátok,
táskák, minden volt, amire szükség lehet. Közel 50 csomagot raktunk össze tartós élelmiszerekből, amibe szétosztásra került 30 kg narancs, 10 kg kivi, 70 rúd mákos-és
diós bejgli, száraztészta, rizs, cukor, olaj, tej, konzervek, liszt, csokoládé,
leves porok, májkrémek, puding, tea, stb.. Nagy részét aznap este osztottuk ki
a meghívott rászoruló családok között, a maradékot pedig másnap délelőtt
terveztük személyesen elvinni a kisnyugdíjas időseknek. 2 óra gyors és
szervezett munka után elkészültünk és ajtót nyitottunk a Csűr előtt már
várakozó családoknak. Felnőttek, gyerekek jöttek örömmel és foglaltak helyet az
adományok körül. Polgármester asszony intézett néhány szót a megjelentekhez,
köszöntött és bemutatott bennünket azok számára, akikkel 2 évvel ezelőtt nem
találkoztunk, majd átadta a szót nekem. Idén is nagy szeretettel üdvözöltem a
kedves balsai családokat, megköszönve hogy ilyen örömmel fogadtak bennünket.
Elmondtam, hogy újbóli látogatásunk szinte egy hazatérés lelki élményével
határos, hiszen oly szeretetet, megbecsülést, hálát, vendégszeretet, amit itt
mindig kapunk, az ember leginkább otthon, szerettei körében tapasztal.
 |
| Ajándékok az asztalokon |
 |
| Márkus Barbara, mellette Ildikó és Klárika
a falubeli segítőink, az asztal körül a balsai családok, akik az ajándékokat
kapták |
 |
| Ajándékozás a balsai családoknak |
 |
| Ajándékozás a balsai családoknak |
Meséltem arról az
odaadó önzetlen szeretetről, amellyel soproni barátaim adták össze a közel
egymillió forint értékű adományt, útiköltséget. Úgy éreztem abban pillanatban, hogy eltűnik a távolság a két
település között, 450 km
szertefoszlik és egy szeretet-híd nyílik meg a kettő között, mely
összeolvasztja embert az emberrel. És ekkor már azon kaptam magam, hogy a
szeretetről beszélek. Ahogy az emberek egymásra figyelnek szükségben és
örömben. Ahogy a fájdalomban, nélkülözésben egymásba kapaszkodnak, hogy
szegénységben legnagyobb gazdagságunk a szeretet. Azt vettem észre, hogy több
ember szeme megtelik könnyel, hogy átmegy a szívekig a szívemben túlcsorduló
szeretet élménye. Bíztam benne, hogy ezek az érzések erőt adnak majd a további
napokra, hónapokra, amikor már nem leszünk velük. Hogy a hit és a kitartás kéz
a kézben jár. Hogy az egymásra való odafigyelés, együttérzés kulcsok az
életükhöz. Óriási élmény volt látni, ahogy a tekintetek az arcomon csüngtek,
ahogy az emberek lelki fülei összpontosítva hallgatták a szavaimat. Ebben a
pillanatban éreztem a szeretet óriási és maghatározó erejét, amint körülfonja a
Csűrt, beleköltözik minden ember és gyermek szívébe, átjárhatóvá téve az emberi
kapcsolatok minden kötelékét. Itt és most valami nagyon fontos dolog történt:
megszületett az egység-élmény. Nehéz volt szavakkal lezárni és levezetni ezt a
pillanatot, úgy hogy a szívünkben még sokáig tarthassuk az élményt, de egy éhes
kisgyermek felsírt édesanyja ölén és tudtam: most már enni-inni kell és együtt
örülni a gyerekekkel a sok-sok játéknak, ajándéknak.
 |
| Ajándékozás a balsai családoknak |
 |
| Ajándékozás a balsai családoknak |
 |
| Ajándékozás a balsai családoknak |
Az estét Sereghy
tisztelendő családjánál töltöttük és hálásan falatoztunk Enikő asszony finom
töltött káposztáját és ittuk a Tokaj-vidéki fehér bort. Atya történeteit és
anekdotáit hallgatva gyorsan szállt az idő és hamarosan nyugovóra tértünk.
 |
| Az atyánál: Enikő asszony, Szabi és az atya
|
Másnap reggel pedig
nekivágtunk a falunak, hogy felkeressük az idős rászorulókat, akik mit sem
sejtve érkezésünkről serénykedtek otthonaikban, vagy a ház körül. Nagy
meglepetés volt mindenhol, amikor bekopogtattunk. Voltak nénik, akik
meghatottságtól átitatott, hálás könnyek között köszönték a Jó Istennek, hogy
érkeztünk és csomagot vittünk, volt, aki nem is hitte el, hogy van ilyen:
valakik „csak úgy” eljönnek 450
km távolságra és adnak. Szeretetet, élelmiszert,
gyümölcsöt, melegséget. Kérdezték: miért? mit kérünk cserébe? vagy valami
vallási szektától vagyunk? Alig hitték, hogy létezik még az önzetlen adakozó
szeretet. Jó volt belépni a hétköznapjaikba, látni a házak portáját, a teraszra
szökkenő cicákat, a hidasokat, az ajtó előtt a lavórt, a kiteregetett ruhákat,
a mindennapi élet eszközeit. Jó volt ismét pár napra belecsöppenni a Tisza menti
kis település életébe, a szerénységben és a puritánságban élő, mégis szívükben
gazdag emberek életébe. Jó volt érezni az adás örömét és a hála, szeretet,
megbecsülés érzését.
 |
| Márkus Barbara és az egyik megajándékozott |
 |
| Márkus Barbara és az egyik megajándékozott |
 |
| Márkus Barbara és az egyik megajándékozott |
 |
| Ildikó és az egyik megajándékozott |
 |
| Ajándékot vittünk neki |
 |
| Ilyen házakban laknak |
 |
| Ilyen házakban laknak |
 |
| Ilyen házakban laknak |
 |
| Ilyen házakban laknak |
 |
| Ilyen házakban laknak |
Szívünk-lelkünk
megtelt mindezen boldogsággal és ezekkel az érzésekkel indultunk újra a hosszú
úton, immáron hazafelé.
Köszönet minden
adományozónak, minden embernek, aki lelkileg, vagy gyakorlatilag hozzátett
ahhoz, hogy ez az önzetlen szolgálati út létre jöhessen!
Áldás rájuk!
Sopron, 2016. január 6.
Márkus
Barbara
Alapvető
Emberi Értékért Közhasznú Alapítvány
Soproni
Önzetlen Szolgálatának vezetője
