Az Iszlám világa

Az iszlám jelentése: „Isten iránti odaadás; belenyugvás Isten akaratába”. A muszlim teológia nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Mohamed nem új vallást alkotott, hanem egy tökéletes, végleges formát adott az Ádám kora óta létező „ősvallásnak”. 

Az iszlám vallás alapítója, Mohamed Mekkában született i.sz. 571-ben. Negyven éves korától kezdve egyre gyakrabban kereste a magányt, hogy Istenről a világban tapasztalható igazságtalanságról és az igazság lehetséges útjairól elmélkedjen. Eközben több látomása és jelenése volt. Egyik látomása során Gábriel angyal jelent meg számára, aki közölte vele, hogy Mohamed Isten küldötte, akinek hírül kell adnia Isten akaratát az emberek között. Mohamed ennek megfelelően elkezdte hirdetni Isten üzenetét, figyelmeztette Mekka lakóit, hogy közeleg az isteni ítélet napja, és az emberek csak úgy kerülhetik el a súlyos büntetéseket, ha megtérnek az egyetlen, mindenható, teremtő Istenhez, Allahhoz, és alávetik magukat az Ő akaratának. Eleinte csupán szűk családi és baráti körben talált követőkre, és mivel a mekkaiak egy része ellene fordult, ezért a közösség követőivel együtt elhagyta Mekkát. Ez, a hidzsra dátuma lett az iszlám időszámítás kezdete (622. július 6.). Az új várost, Jatribot a hívők a „Próféta városának”, Medinának nevezték el.

Mohamed medinai tartózkodása alatt alakult ki végleges formájában az iszlám vallási rendszere, és innen indult el hódító útjára. Az elkövetkező években Mohamed mindent megtett annak érdekében, hogy az iszlám zászlaja alatt egyesítse az arab törzseket, majd 630-ban elfoglalta Mekkát, ahol ezúttal elfogadták tanításait. A várost megtisztította a bálványoktól, a Kába épületében őrzött régi fekete követ pedig az iszlám legfőbb ereklyéjévé tette, ugyanis Mohamed szerint ezt a szentélyt maga Ábrahám alapította.

A Mohamednek adott isteni tanítások gyűjteménye, az iszlám szent könyve: a Korán. A muzulmán felfogás szerint a Korán zárja le Isten üzeneteinek sorát. Szövegét a Próféta halála után tanítványai jegyezték le, végleges megszerkesztése Oszmán kalifa (i.sz. 7. sz.) nevéhez fűződik. A Korán mellett rendkívül fontos szerepük van a hagyományoknak, amelyek elsősorban Mohamed életére, személyére és tanításaira vonatkoznak. Ezeket a hagyományokat nagy gyűjteményekben, az ún. hadíszokban rögzítették. A Próféta szokásai, a szunna, a Korán mellett az iszlám hit másik nagy forrása. Ezt azonban nem fogadja el mindegyik iszlám vallási irányzat.

Az iszlám elutasít minden élő vagy túlvilági közvetítőt Isten és az emberiek között, így nincs szüksége egyházra és papságra sem. Az umma, az „igazhívők közössége” semmilyen szervezeti formával nem rendelkezik, alapvető törekvése Isten akaratának - a Korán útmutatásai alapján történő - konkrét, földi megvalósítása.

Az iszlám alaptanítása

Az iszlám vallási tanításának központjában az egyistenhit és az utolsó ítéletben való hit áll. Allah örökkévaló, transzcendens, mindent tudó és mindenható szellemi lény. Ő teremtette meg a semmiből a világot, az angyalokat és az embereket. Az angyalok közül némelyek, Iblísz vezetésével fellázadtak Allah ellen, ezek a gonosz szellemek vagy dzsinnek. Míg a jó szellemek, az angyalok az emberiséget segítve Allah akaratát valósítják meg, addig a dzsinnek azon fáradoznak, hogy az embert bűnre csábítva félrevezessék és Isten ellen fordítsák. Az emberek a bűn miatt eltávolodtak Allahtól, ezért Ő prófétákat küldött hozzájuk, hogy figyelmeztesse őket a helyes útra. E próféták közül utolsóként jött el Mohamed, a „próféták pecsétje”. Az őt megelőző próféták közül kiemelkedik Ibráhim (Ábrahám), Iszmáíl (Ismáel), Muszá (Mózes) és Íszá (Jézus). A muzulmánok elismerik a Tóra és az Evangéliumok kinyilatkoztatott voltát, de Mohamed szerint ezeket a zsidók és a keresztények az idők során meghamisították, ezért küldte el számára Allah újra Dzsibríl (Gábriel) angyal által hamisítatlan tanítását

Allah az embertől abszolút engedelmességet kíván. Jóllehet az iszlám hit szerint minden embernek előre meg van határozva a sorsa (kiszmet), a halál után Allah mégis mérlegeli az emberek cselekedeteit, majd a világ végén, a halottak feltámadásakor nagy végítéletet tart. Ekkor dől el az emberek örök sorsa: vagy a paradicsomba, vagy pedig a gyehennába jutnak. A hívő muzulmánok a mennyországba kerülnek, ahol végtelen boldogság vár rájuk. A gonoszok és a hitetlenek pedig a pokolba jutnak, ahol borzalmas szenvedés lesz osztályrészük.

2008-ra az iszlám követőinek száma meghaladta az eddigi legnagyobb hitkövetőket képviselő keresztények számát és ezzel számszerűen a világ legszámosabb vallásává lépett elő. Az iszlám a fejlett nyugati világban, Európában és Amerikában is a második legnagyobb vallási közösség, amely ma az emberiség mintegy két ötödét mondhatja hívének.

 Iszlám tanítások

Az iszlám öt fő kötelezettséget ír elő a hívő számára, amelyet az „iszlám öt tartóoszlopának”, vagy „pillérének” is neveznek. Ezek képezik Mohamed tanításának lényegét.

1. Hitvallás. A muzulmán hívőnek naponta el kell mondania az iszlám szent könyvéből, a Koránból származó idézetet: „Nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az Ő prófétája

2. Imádság. Naponta ötször Mekka felé fordulva, előírt testhelyzetben kell imádkozni, pénteken délben pedig közösen, az imám (előimádkozó) vezetésével.

3. Böjtölés. A harmadik fő kötelesség a böjt, amelyet ramadán hónapban (a muszlim holdév 9. hónapjában) minden nap napfelkeltétől napnyugtáig kell megtartani.

4. Alamizsna. Ez szolidaritási adót jelent, amelyet vallási-jótékonysági célra szednek be.

5. Zarándoklat. Minden muszlim hívőnek életében - ha módja van rá - legalább egyszer el kell zarándokolnia Mekkába.

Európában legismertebb, de a legtöbb tévhittel is járó “pillér” a ramadán. Nyugati eszünkkel nehezen értjük meg a Ramadán lényegét. Hiszen értelmetlennek tűnik a “napirend” megváltoztatása, azaz nappal böjtölni, éjjel enni. Mit ér az ilyen böjtölés? Az emberek nyugtalanok, idegesek, nagy a meleg, szomjaznak. A dohányosok már alig bírják a nikotinéhséget. S miután egész éjjel fenn voltak, nappal csak kóvályognak, mint az őszi legyek. Napnyugta közeledtével egyre nyugtalanabbak lesznek, szemmel láthatóan csak a müezzin Allah Akbarjára várnak, szemüket a minaretre függesztik, várják, hogy kigyulladjon a fény, ez idén körülbelül 6 órára esik.

Megpróbálom összefoglalni a Ramadán lényegét azok számára, akiknek nem adatott meg, hogy a helyszínen tudjanak azonosulni egy egészen más gondolatvilággal, vagy akár csak kísérletet is tegyenek egy merőben más hitélet megértésére. Elfogadásról nem is szólok. Komolyra fordítva szót álljon itt néhány bölcs gondolat az iszlámról.

Amikor az iszlám világban megkezdődik a ramadán, több mint egymilliárd ember számára a mindennapok ünnepnapokká lesznek. „Olvass Urad nevében, aki teremtett!” - mondta Gábriel arkangyal egy negyvenéves mekkai férfinak. Ezzel az isteni felszólítással kezdődött Mohamed küldetése, és a Korán kinyilatkoztatásainak a sorozata, mely 632-ben, nem sokkal a halála előtt fejeződött be. Addigra Mohamedből a „Próféták Pecsétje” lett, azaz az a férfi, tanítja az iszlám, akivel véget ért a prófétai láncolat, mely Ádámmal kezdődött.

A böjt szigorú, ami azt jelenti, hogy az igazhívő a 9. böjti hónap során napkeltétől napnyugtáig nem ehet, nem ihat, nem dohányozhat, szexuális életet sem élhet, cigarettázni, de vízipipázni sem szabad. Sőt, aki nagyon komolyan veszi az előírásokat, még a saját nyálát sem nyelheti le.

A böjti előírások ugyanakkor hagytak „kibúvókat”, például megváltható az önéheztetés szegény emberek étkeztetésével, s a nappali éhkoppot esténként hagyományosan annál vidámabb falatozás, vendégeskedés váltja föl.

Magam is tanúja voltam, amikor Ramadánkor tehetősebb emberek hatalmas asztalokat terítettnek az utcán, a vendéglők előtt, és akár 50-60 ember számára is biztosítják az “iftart”, azaz a “reggelit”, hiszen ez a nap első étkezése. Az utcán terített asztalokhoz bárki letelepedhet és falatozhat. Több muzulmán országban, köztük Szaúd-Arábiában kiterjesztik a nappali böjt kötelességét az ott élő nem muzulmán vallásúakra is, és kiutasítással büntetik a böjt megszegését.

A böjt célja kettős: a hívő muzulmán egyrészt ez úton bizonyíthatja Allah előtt, hogy lelke erősebb a testi vágyaknál, felül tud kerekedni a test földi megpróbáltatásain. Az iszlámban az ünneplés Allah szolgálatáról szól, nem öncélú mulatozás. Ramadán, az egy hónapos böjt idején tilalmak a test és a lélek feletti kontrollt fejezik ki. Az önmegtartóztatás másik célja, hogy egy teljes hónapig a jómódban élők is valamelyest átérezhessék a szegények problémáit, az éhezés gyötrelmeit. A hívők számára Ramadán Allah jótékony áldása, amellyel megerősíti hitüket és odaadásukat.

A böjtnek az is célja, hogy a hívőket megtanítsa a türelemre, megszilárdítsa akaraterejüket, hogy ellenőrzésük alatt tartsák lelkük vágyait és önzését. Mivel a Ramadán szerénységre int, óvakodni kell a túlzott költekezéstől is, a torkosságtól, a túl sok alvástól főként a nappali órákban. Ebben a hónapban a gazdagnak is át kell élnie a szegények mindennapjait.

A böjt rendkívüli megpróbáltatás akkor, amikor a Ramadán a nyári hónapokra esik, hiszen ilyenkor az iszlám országok éghajlati sajátosságai miatt általában amúgy is szinte elviselhetetlen a hőség, valamint az év más szakainál lényegesen hosszabb a napkelte és a napnyugta közötti időtartam

A harminc napig tartó Ramadán másik lényeges eleme az elmélyülés. A hívők naponta ellátogatnak a mecsetbe, ahol a Koránt tanulmányozzák, és ünnepi imákat mondanak. A böjt hónapjának fontos szociális szerepe is van. Napnyugta után csoportos étkezést, iftárt tartanak, ahova meghívják a családtagokat és a barátokat.

A család tagjai aztán a vacsora után együtt mennek el a mecsetbe az esti imára. Miután hazaérkeznek, édességeket és gyümölcsöt fogyasztanak, nyolc óra körül pedig újabb ima következik. Ez az úgynevezett tarawih, amelyet csakis Ramadán hónapban végeznek, s a szokásos négyszeri földre boruláshoz (ruqaa) képest húsz ruqaából áll. A hónap legfontosabb estéje a Ramadán első és második éjjele közötti éjjel, a laylatu-l-qadar, hiszen ezen az éjszakán érkezett az első isteni kinyilatkoztatás. Ilyenkor a hívők közül sokan a nyolcórai imától egészen a hajnali szuhúrig a mecsetben maradnak, s ez éjszakán annak, aki imája közben fényességet lát, Allah teljesíti bármilyen kívánságát.

Ramadán harmincadikával véget ér a böjt, és megkezdődik a háromnapos ünnep, az Éid el fitr. Ekkor hatalmas közösségi lakomát rendeznek, és a szeretetük jeléül adakoznak a szegényeknek is. Otthon rendbe teszik a házat, minden szobába édesség és sütemény kerül. Az ünnepnapra felöltöznek azokba az új ruhákba, amelyeket böjthónap végén vásárolnak meg. A délután a szórakozásé, este pedig mindenki meglátogatja a család legidősebb tagját. Másnap és harmadnap viszonozzák a látogatásokat a családtagoknak, barátoknak, ismerősöknek.

Mohamedtől egyszer az egyik hívő megkérdezte, miután eljött a napnyugati ima ideje, mivel kezdje: imával vagy az evéssel? Ha az imádkozással kezded, mondta a Próféta, egész idő alatt azon jár majd az eszed, hogy mikor ehetsz már. Ha az étkezéssel, feltételezhető, hogy a megevett étel leboruláskor visszajön. Ezért egyél pár szem datolyát, igyál egy kis vizet, menj el a mecsetbe, és utána ülj asztalhoz!

Ha átél az ember néhány Ramadánt a Közel-Keleten, akkor megtanulja tisztelni a böjtölőket Allah iránti odaadásuk, és egyáltalán, önfegyelmük miatt.

Bármilyen megosztott is az iszlám világ, bármilyen nagy különbségeket mutasson is gazdaságilag és politikailag, több százmillió hívét mégis összeköti és egyesíti Ramadán hónapja. A mostani modernizálódó arab világban a vallás és a kultúra a nyugati hatások veszélyeivel kell, hogy szembenézzen, ezért az iszlám vallástudósok közül egyre többen hívják fel a figyelmet Ramadán jelentésére és jelentőségére. Karácsonyi ünnepek és a ramadán néhány évvel ezelőtt egybeesett, most viszont elkezdtek távolodni egymástól. Jó lenne azt hinni, hogy csak az ünnepek, és nem az emberek. 2006-ban szinte egy időben ünnepelt keresztény és mozlim, ha nem is együtt, de legalább békében.

Harminc év múlva, amikor majd újra egyszerre ünneplik a karácsonyt és Ramadánt szerte a világon, talán mindenki többet fog tudni a másikról, megtanuljuk tisztelni és elfogadni egymást. Akkor talán majd megvalósulnak a Ramadán és a karácsony közös és egyaránt nélkülözhetetlen eszméi: a türelem, a szerénység és a szeretet.