TT: Mit tehetnének a szülők, vagy a nevelési rendszerünk, hogy gyorsabban és érdemibb lépésekkel jussunk előre a lelki béke fontosságának, elérésének tudatosításában?
DK: A szülő leginkább a saját példájával tud tanítani. Elsődlegesen a saját lelki békéjét kell megteremtenie, hogy a gyermeke is békés legyen. Egy szülő feladata rávezetni erre az útra a gyermekét. Az iskolának is komoly szerepe lehetne. Én bevezetném mindenhol a meditáció tanítását. A meditáció nem egy ezoterikus humbug, hanem arról szól, hogy az elmét lecsendesítsük. A gyermekek számára is létezik számos nekik való meditáció, ami elérhető akár az interneten is. Például olyan, ami arról szól, hogy képzeljék el, egy csendes, nyugodt erdőben sétálnak… Ezek teljesen ártalmatlan dolgok, amik ráadásul megtanítják a gyermekeket a vizualizációra, a képalkotásra. A mesterséges információ, amilyen a tévé, vagy az internet, nem tanítja meg erre őket. Szakemberek hangoztatott véleménye, hogy az olvasás azért nagyon jó a gyermekek számára, mert a fantáziájukat, képalkotásukat erősíti. A tévét nézve az agy pihen, nem képzel el semmit, mert nem is kell, hiszen ott van előtte minden. Ez visszafejleszti a kicsik fantáziáját. Nagyon nagy probléma, hogy a mai gyermekek keveset olvasnak.
Részlet Dörnyei Katalin: Az Istentudás alapjai - Útmutató az Alapvető Emberi Értékek megértéséhez című két kötetes könyvéből
Fotó: Internetről, szerző ismeretlen
Béke
